Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)

Intézményeink életéből

Hogyan tükröződött mindez a levéltár funkciójának változásában? a Fővárosi Törvényhatósági Bizottság 1885. évi 8Ü8. szánni határozata kimondta, hogy a „Fővárosi Levéltár élére tudományosan képzett és széles látókörrel bíró egyén állítassék”, mégpedig azért, hogy az általa vezetett intézmény jogi, bölcsészeti, levéltári fogalmazási szakban kiváló eredményeket érhessen el. A Határozat vezérlő gondolata az irattári és levéltári munka folyamatos összehangolásának megvalósítása. Levéltári feladat lett a várostörténetírás, de benne a korabeli történeti felfogásnak meglelelően a politikatörténeti és igazgatástörténeti szemlélet dominált. (Mai ismereteink szerint a várostörténet társadalmi-politikai folyamatoknak, s a városnak, mint települési-gazdasági közösségnek az egységén alapul, amelynek keretében elemezzük a várospolitika és városigazgatás kérdéseit.)

A századfordulón, a modern magyar urbanizáció kezdetén a várospolitika és várostörténetírás tengelyében egyaránt a városok különleges jogállása, fejlődésük törvényszerűségeinek kimutatása és közös érdekeik érvényesítése állt. A városok jelene és tervezése megkövetelte az élet minden területére kiterjedő szabályozást. Hadd emlékeztessek arra, hogy a számos rendelet mellett 1906-tól sorozatosan jelentek meg tanulmányok a fővárosi közigazgatás alternatíváiról, többek között flarrer Ferenc és Bárczy István írása Nagy-Budapest létesítésének szükségességéről és ellentmondásairól.

A Városi Szemle rendszeresen foglalkozott a szociálpolitika, egészségügy, iskolázás, lakásépítés, település problémáival, mind retrospektív, mind aktuálpolitikai és jövőtervezési szempontból. Nem véletlen, hogy 1912-ben alakult meg, éppen az egyesítésének 40. évfordulójára készülő főváros kezdeményezésére a Magyar Városok Szövetsége (amelynek funkcióit ma több, különböző egyesület tölti be.)

Az új korszerű várospolitikai elvek alátámasztására volt hivatott a levéltár. A Törvényhatósági Bizottság 1901.évi 710.számú határozatával az irattárat elkülönítette a levéltártól, 1911-ben pedig az önálló szakhivatallá szervezett levéltárat tudományos igényű feladatokkal bízta meg, beleértve a múltbeli közgyűlési törvényszéki jegyzőkönyvek mutatózását és Budapest történetére vonatkozó oklevelek, kéziratok otthoni és külföldi gyűjtését. Mai ismereteink szerint is progreszsziv volt az állásfoglalás, amely a 15 évnél idősebb okiratokat már történeti értékűnek minősítette, s az azokban tükröződő várospolitikai tapasztalatokat közkincsé kívánta tenni. 1883. és 1913. között jelentek meg különböző sorozatban a főváros alapítványi oklevelei, szabályrendeletei. Hozzákezdtek Buda és Pest történetére vonatkozó középkori oklevelek összegyűjtéséhez és kiadásához. Később jelent meg a főváros egyesítéséről szóló okmányok gyűjteménye.

A szocialista forradalom Magyarországon mind a várospolitikában, mind a történettudományban olyan forradalmi változást idézett elő, amely az egész generáció életére rányomta bélyegét. Amit ma nyílt várospolitikának nevezünk, a város polgárainak bevonását a döntésekbe és informálásukat a tervekről, a Tanácsköztársaság hetek alatt törvény rangjára emelte. A városigazgatás megújítására hivatott 1919. VII.számú néptörvény rendezte a lakosság jogait. . Módosította Budapest főváros közigazgatási szervezetét, amelyben egyrészt jelentős szerepet foglaltak el a demokratikus szaktudás biztosítására a különböző tisztségek betöltésénél, másrészt fontos szerepet kapott az adminisztráció egyszerűsítése. Az új hatalom berendezkedése a tapasztalatok elemzésén nyugodott.

4