Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)
Intézményeink életéből
A háborús pusztítások ellenére az önvédelmi harc idején s a nyomor közepette is volt erő arra, hogy a Budapesti Munkástanács évtizedekre előremutató városrendezési tervet rendeljen meg, amely végetvet a kapitalista spekuláció okozta spotaneitásnak. Janszky Tibornak Bogár Ignáchoz benyújtott terve javaslatokat tartalmazott Budapest iélelmezésének megszervezésére, ipartelepítésre, közlekedésre,városrendezésre, lakás- és egészségügyi intézmények újszerű építésére, környezetvédelemre és más, ma is aktuális gond megoldására. S hogy mind e lehetőségek megértésére, megvalósítására alkalmassá legyenek a város polgárai, a direktérium széleskörű felvilágosító munkába fogott. Elősegítette ezt a levéltárügy újszerű felfogása. A Magyar Népköztársaság a levéltárra-hagyományos funkciói mellett - tudományosközművelődési feldatokat is ruházott. A Közoktatásügyi Népbizottság 26.K.N.sz. rendeletével nyilvánossá tette és állami őrzés körébe vonta az egyházi és családi levéltárakat. A levéltárügyi rendelettervezet, a városi levéltárakról külön intézkedett. A belügyi felügyeletet megszüntetve a levéltárügyet a könyvtárüggyel összevonta és a Közoktatási Népbizottság irányítás alá helyezte. S hogy milyen mélyen hatottak a Tanácskormány intenciói, arra mi is jellemzőbb, mint az ellenforradalmi horthysta kormányzat 1922. évi XIX. számú t.c.-e, amely Országos Magyar Gyűjteményi Egyetem felállításáról intézkedve a közgyűjtemények tudományos műhely jellegét hangsúlyozta. Egyúttal a Közgyűjteményi Egyetem létrehozásával a törvény a könyvtár, múzeum, levéltár egységes irányítását írta elő, mégpedig az MTA és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium közreműködésével. Az országos és helyi intézmények sajátos jogállása következtében azonban a megyei és városi intézmények teljes egészében a fenntartó hatáskörébe utaltattak. A Fővárosi Levéltár tudományos tevékenységének iránya és helye a városigazgatásban a Törvényhatósági Bizottság határozatától függött. Arra a kérdésre, hogy a Horthy-rend szer fővárosi igazgatása és levéltári szervezete megfelelt-e a várakozásoknak, csak sokoldalú vizsgálatok alapján lehet válaszolni. Jelenlegi ismereteink szintjén is kétségtelen, hogy az országosnál liberálisabb, a kapitalista érdekeket távlatilag inkább szem előtt tartó, a munkásosztály és a munkásmozgalom nyomása alatt álló fővárosi vezetés adott korlátain belül európai szintű áttekintéssel rendelekezett; a várospolitika tudományos megalapozásara, de legalábbis a realitások tiszteletére törekedett. Az is egyértelmű azonban, hogy a levéltárban inkább konzervatív szellem uralkodott, mely az intézmény tudományos tevékenységét rendezésre és iratkezelésre,némileg igazgatástörténetre (pontosabb adatgyűjtésre) korlátozta. A várospolitika a várostörténetírás, a várostörténeti kutatások és levéltári tevékenység között távolság, ha nem ellentmondás bontakozott ki. 1950. a levéltárak államosításának és központosításának időpontja és 1968. a tanácsosítás szóló döntés időpontja közti periódus részletes értékelése meghaladja jelen tanulmány kereteit, tudományos-igazgatási munkánk néhány jellegzetességét azonban hadd idézzük fel. A népidemokratikus korszak kezdeteiről anyagunk sajnos hiányos. Annakidején a keletkezett történeti értékű dokumentumok irattározására és védelmére vajmi kevés súlyt fektettek. A közelmúltat láttató iratok sorsa sem kedvezőbb, mind várospolitikai, mind várostörténeti szempontból ezért fontos, hogy iratmentő munkát végezzünk, dokumentumokat, visszaemlékezéseket vásároljunk stb. Igazságtalanság volna azonban a beállott helyzetért egyedül a levéltárat okolni. 5
