Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)
Intézményeink életéből
polgárosodás vagy a munkásság tömeges megjelenése, osztállyá szerveződése. A megjelenő új osztályok, rétegek új színt, új vonásokat hoztak a városképbe, sőt a polgárság a munkásság esetében szinte azt is mondhatjuk hogy saját igényei, céljai, ízlése szerint a maga arculatára formálta a várost. A polgári igények, törekvések fejlesztették a főváros kereskedelmét, iparát, közlekedését, urbánus infrastruktúrát hoztak létre. Uj foglalkozási lehetőségek, új foglalkozási ágak jöttek létre, módosult a társadalmi munkamegosztás rendje. A munka, annak körülményei és a velejáró infrastruktúra pedig már közvetlen módon Itatnak az életmód alakulására. Sőt a munka esetében nem csak mint életmódra ható tényezőről, iianem az életmód egyik leglényegesebb faktoráról beszélhetünk. A Budapesti Történeti Múzeumban megrendezett életmódtörténeti kiállítássorozat éppen a fenti meggondolás alapján kezdődött a munka bemutatásával. A kiállítás bevezetőjében pedig taglalta az urbanizálódási, a város topográfiai és infrastruktúrális változásait. Jellemezte azt a várost, amelynek munkahelyeit - a bennük folyó munkát és a munkálkodókat, munkakörülményeiket — aztán részletesen, társadalmi osztályok és foglalkozási ágak szerint taglalt a kiállítás. Abból a szemszögből megközelítve a kérdést, hogy kik, milyen eszközökkel, milyen körülmények között dolgoztak a mezőgazdaságban, a kereskedelemben, iparban vagy a hivatalokban Pest-Budán, és hogy ezek a tényezők miként módosultak a XVIII. századtól napjainkig. A sorozat következő tagja azokra a kérdésekre keresett választ, van—e otthona, lakása, ha van milyen, hogyan rendezte be, hogyan él benne a fővárosi ember? Gazdasági—társadalmi, politikai, szociálpolitikai, várospolitikai, lakáspolitikai kérdések mellett felmerültek a téma kapcsán építészettörténeti, művészettörténeti és iparművészeti kérdések is. Hiszen az igény, az ízlés is hathatósan befolyásolja azt, hogy az egyes korok, egyes osztályai, vagy éppen személyei milyen módon rendezik be otthonukat, és hogy müyen funkciókat tölt az be. Ezek pedig már kultúrtörténeti vonatkozások. A sorozat befejező, harmadik kiállítása, ha lehet még több kultúrtörténeti vonatkozású témát mutat be, azt illusztrálja, hogyan töltik a fővárosi emberek a szabadidejüket. A munkaidő és szabadidő arányainak kutatása a szociológiai felmérések témája, de a szabadidő létének, vagy hiányának kérdésén túl már szociológiai és kultúrtörténeti kérdés a gyakorlat. A szórakozás, kultúrálódás, művelődés lehetőségei és keretei a tárgyalt időszakon belül többszörösen bővültek, oly értelemben is, hogy fokozatosan szaporodtak azok az intézmények, amelyek a kultúra, a művelődés szolgálatában állnak, de olyan vonatkozásban is, hogy ezek az intézmények egyre szélesebb tömegek számára váltak elérhetővé. Elegendő, ha csupán a színjátszás történetére utalunk, hiszen a magyar színjátszás életrehívása olyan politikai tett volt, amely nagyon jelentős szerepet játszott a nemzettéválás, a nemzeti nyelv ügyében, de ugyanilyen jelentőséggel bírt a főváros nemzeti és polgári jellegű kultúrájának kialakításában is. Nem csekély mértékben hatott az első Nemzeti Színház léte a fővárosi ember kultúrájának és szabadidőtöltésének rendszerében, minthogy az is nagy hatással volt a színházbajárók rétegeinek kiszélesítésére, hogy a XIX-XX. század fordulóján sorra alakultak, a különböző igények kielégítését szolgáló, s egy—egy műfajt, irányzatot képviselő színházak. Igyekszik arra is rámutatni a kiállítás, hogy a szórakozás a kultúrálódás, a művelődés olyan faktora az életmódnak, amelyet semmiképpen sem szabad statikusan szemlélnünk, hiszen erős 64
