Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)
Intézményeink életéből
A feldolgozó és kiállító munka során méginkább fontos és nélkülözhetetlen a szelekció, az absztrakció és a következtetés módszerével eljutnunk a típushoz és tipikushoz, hogy az életmódtörténeti kiállítás történeti hitelességű rekonstrukció lehessen. Az életmódtörténeti kiállítás történeti kiállítás, annak egyik speciális válfaja. Nem olyan mértékben naturális mint a néprajzi jellegű skanzenek, vagy mint a skandináv múzeumok kiállításai. Nem is törekszik ilyen mértékű naturális ábrázolásra még akkor sem, ha egyes témákat enteriőr—szerű berendezésekkel illusztrálja. Felépítésében, szerkezetében a történeti fejlődést, a változást követi, történeti folyamatot mutat be. Teszi ezt oly módon, hogy a gazdasági—társadalmi rendszerek, formációk jellemző társadalmi osztályainak, rétegeinek életmódját olyan arányban és olyan súllyal illusztrálja, amilyen mértékben az rányomta jellegét az adott kor arculatára. A korszak társadalmának egészét tárja fel osztály szemlélettel megközelítve annak életmódtörténeti kérdéseit. Ha az életmód fogalmát úgy fogadjuk el, hogy az az emberi tevékenységek komplex egysége, amelyben elsődleges figyelmet szentelünk a szükségletek és azok kielégítési rendszerének, az emberi viszonylatok rendszerének és a magatartás formák rendszerének, akkor a fent említett osztályszemlélet az életmódkutatás, feltárás, kiállításrendezés során szinte a kiindulási alap kell, hogy legyen. Az osztály, a réteg, a család, az egyén életmódja ugyanis elsődlegesen meghatározott az által, hogy milyen helyet foglal el a gazdasági-társadalmi—politikai rendszerben. Osztályhelyzete, a termelőerőkhöz, a munkához való viszonya, helye a társadalmi munkamegosztásban determinálja szükségleteit, azoknak kielégítési lehetőségeit, a termelt javakból való részesedéseit, magatartás és kapcsolat rendszerét, kultúráját, ízlését, gondolkodásmódját. Ezek a tényezők természetesen dialektikus kölcsönhatásban állnak egymással, kölcsönösen hatnak egymásra, módosítják, formálják egymást és ezáltal végül a komplex egységet is, módosul, változik tehát az életmód egésze is. A Budapesti Történeti Múzeum életmódtörténeti kiállítás sorozatot rendezett 1974 és 1977 között három részben. A magyar főváros lakosságának életmódját követte nyomon csaknem három évszázadon át, a XVIII. századtól napjainkig. Az első kiállítás azt mutatta be, hogy milyen helyet foglaltak el a főváros lakosai a társadalmi munkamegosztásban, milyen foglalkozásokat űztek, és milyenek voltak munkaviszonyaik. A sorozat második tagja azt követte nyomon, milyen módon tudták kielégíteni anyagi szükségleteiket a fővárosban élők, tehát milyenek voltak a különböző társadalmi osztályokhoz, rétegekhez tartozó fővárosi lakosok élet— és lakáskörülményei. A harmadik, amely a „Munkában” és az „Otthon” című részek után következett, a „Szabadidőben” címet viseli, és a kultúra, a művelődés, a szórakozás változásait, életmódot befolyásoló szerepét mutatja be. A török hódoltság alól felszabaduló Pest-Buda gazdasági-társadalmi szerkezetére még a feudális viszonyok voltak a jellemzőek, a XIX. századi kapitalizálódás a már egyesített főváros gazdasági-társadalmi struktúrájában jelentős változásokhoz vezetett, a XX. század elején a monopolkapitalizmus jegyei válnak domináns tényezőkké, 1945-től pedig egy teljesei\új gazdasági—társadalmi formáció bontakozott ki a fővárosban. E gazdasági—társadalmi—politikai változások mellett az urbanizálódás, a város infrastruktúrájának kiépülése volt a másik olyan jelentős tényező, amely módosította az itt élő lakosság életmódját, életkörülményeit. Az életmód alakulását illusztrálni kívánó kiállítások tehát nem hagyhatják figyelmen kívül a történeti folyamatoknak a városra és lakóira gyakorolt hatását. Figyelemmel kell kísérni olyan lényeges folyamatokat, mint például a 63
