Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)
Intézményeink életéből
földről begyűjtött igényes állatok és növények tartására. Távoli idegen földekről jöttek csodálni palotakertjeiket, amelyről számos leírás is maradt. De legalább ilyen híres volt a királyi vadaspark is, ahol — a kortól eltérően — nemcsak vadászták, hanem szaporították is az ott élő vad állományt. Később egyre több kastélypark és vadaskert jött létre, ezek nemcsak esztétikai, hanem elsősorban vadászati igényeket elégítettek ki. A palotakertek, a vadasparkok azonban csak egy kis társadalmi csoport vagy család örömeit és élvezeteit szolgálták. Amikor a Budapesti Állatkertről esik szó, kevesen tudják, hogy már a reformkorban voltak törekvések, hogy hazánkban is — mint külföldön - mutassanak be állatseregieteket, de ez nemcsak „mulattatásra”, hanem „okulásra” és „tanulmányozásra” is kell hogy szolgáljon. Az 1848-as szabadságharc és az utána következő idők nem engedték kicsírázni a ,.hasznos gondolatokat”, mindaddig míg Bécsben 1856-ban a „Természetvizsgálók” naggyűlésén ismét felelevenedett ez a gondolat, három világhírű magyar tudós és kutató felkarolásában. A Pesten létesítendő állatkertnek már voltak európai előzményei, mint ahogy azt az előzőekben tárgyaltuk. Ilyen mintául szolgáló menazsériaszerű állatbemutató volt a bécsi (1752) és a párizsi (1793). Számos európai állatkert mondja magáról,hogy alapjait az 1800-as évek elején tették le, így pl. a londoni, a bristoli, az amszterdami és az antwerpeni, valamint a berlini állatkert, de ezeknek hatása nem jutott el hazánkba. Az 1860-as, évek elején a fent említett három természetszerető magyar tudós Szabó József, Kubinyi Ágoston, Gerendás József rakta le az állatkert megvalósítás gondolatának alapkövét, — akikhez ez idő tájt kapcsolódott Xantus János az élő természet nagy ismerője. Először úgy vélték, hogy a megalapítás közadakozásból megvalósítható. Az akkori pénzügyi formák azonban csak részvény társaság létrehozását tették lehetővé. Természetesen ez a közadakozást és az állatok gyűjtését, illetve állatok ajándékozását nem zárta ki. Hosszú huza-vona után 1862-től bizottságok szerveződtek az „ügyek intézésére”, míg végül is 1865-ben megszületett a Helytartó Tanács engedélye, hogy a főváros által adott 32 kát. hold városligeti terület igénybevehető — vasút és a Nagy—tó között - Állatkert létesítésére (ez a terület különböző csonkítások miatt ma már alig 23 kát.hold). Ezekben az időkben a külföldön működő állatkertek elsődleges célja a „népmulattatás” és a bevételszerzés volt. Nálunk az alapítandó állatkert céljáról így beszélt Szabó József professzor: „ . . .Biztosítani kell , hogy minden érdeklődő embernek módja legyen ne csak láthatni, hanem megismerheti és tanulmányozhatni az állatokat önmaguk épülésére és mindannyiuk hasznára. . .” Komoly területrendezési és építkezési munka után végül is 1866.augusztus 9-én déli 12 órakor megnyitotta kapuit a nagyközönség számára a „Pesti Állatkert” . Akkortájt még csak 11 épület állt és ezekben mintegy 500 állatot mutattak be. A belépőjegyek ára 20 krajcár volt, ez az akkori leírások szerint egy liba árának felelt meg, mégis egy év alatt 66918 látogatója volt az állatkertnek — (1948. óta a belépőjegyek ára 2,—Ft és a látogató létszám az utóbbi évtizedben évente több mint másfél millió fő volt). Az első igazgatók között említhetjük a kor nagy természetismerőjét Xantus Jánost, aki 44
