Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)
Intézményeink életéből
népek és az alattvalóik előtt. Meglehetősen ismert az ókori görögök, de különösen a rómaiak vadállattartása. Már az i.e. nagy házakban tartották madaraikat (Aviarium), nyulaik számára tágas kifutókat építettek (Leporarium). Hatalmas arénáikban nagy ragadozók küzdöttek egymással, vagy a gladiátorokkal, kielégítve a római polgárok látványosság és szenzáció éhségét. A magán állattartás is kialakult Rómában, Octavius Augustusnak 3500 állata volt, köztük 600 ragadozó. A vadállatok tartása annyira divattá vált, hogy sor került az oroszlán—, és leopárd megadóztatására is. A római cirkuszijátékok a zsákmányolt harci elefántok leölésével, mint győzelmi szimbólummal vették kezdetüket. Nagyon valószínű, hogy később jelentős szerepet játszott a diktátorok azon törekvése, hogy az elszegényedett polgárság és a Rómába vándorolt paraszti tömegek figyelmét elterelje a politikai nehézségektől és a közéleti tevékenységtől. A Római Birodalom széthullása után csak a késő középkorban vált újra divattá a vadtartás. Az állatok elhelyezésére eleinte a városok és várak védőárkait használták fel, főként medvéket, szarvasokat tartva. St. Gallen-ben már ezüst fácánok, mormoták, kőszáli kecskék tartásáról adnak hírt a X. századi leírások. A XII. század végén új divat indult el az itáliai fejeldelmi udvarokból, a menazsériák divatja. Ezek a tágas ókori állatkertekkel szemben redkívül szűkösen fedezték az állatok helyszükségletét, szinte csak a minimális igényüket elégítették ki. A ketrecek sűrű sorban álltak egymás mellett, később sarló szerűen helyezkedtek el, hogy egy pontból valamennyi látható legyen. Egyaránt tartottak vastagbőrű eket, ragadozókat, patásokat. A menazsériás állattartási forma hamar elterjedt Európában. Több üyen menazséria létesült a német választó fejedelmek udvarában. Az ott lévő állatok részben a fejedelmi udvari látványosságok céljait szolgálták, részben az udvari „harci játékok” sokat szenvedett alanyai lettek. E Játékok” során számtalan nagymacskát, medvét, bölényt, majmot öltek le. Az „új világ” felfedezése újat hozott ezen a téren is. Cortez 1519-ben hozta hírét Montezuma Tenochtitlan-i állatkertjének, ahol számtalan állat élt. A pazar kertben többek között tapírok, hangyászok, fókák, jaguárok, leguánok, gyönyörködtették a császárt. Montazuma harcosai és kereskedői egész Közép—Amerika területéről beszerezték az összes elérhető állatot és növényt. IX. Károly Párizs szivében, a Louvre kertjében építette fel első állatkifutóit. A második, a Versailles-i menazséria már újszerű elvek alapján épült, ketrecei sugárirányban helyezkedtek el. Így a király és a kísérete egy állóhelyből” fárasztó sétálgatás nélkül szemlélhette az állatokat. Hollandiában, Ausztriában is több menazséria létesült, különösen híres volt Earl of Derby Knowsley menazsériája Angliában. Valamennyi késő középkori állattartás, melyet királyok, fejedelmek folytattak, jellemző volt, hogy néptömegeknek egyátalán nem volt szabad látogatnia a kerteket, vagy csak egészen kivételes, ünnepi alkalmakkor. Az uralkodó maga lelte örömét az állatviadalokban, vagy saját és udvara szórakoztatására bajvívóival ölette meg állatait. A vadállatok tehát kizárólag hatal41
