Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)
Intézményeink életéből
met: a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központja 1968. június 30. óta már hivatalosan is betölti „a szociológia országos szakkönyvtára” funkcióját. A választás nem volt nehéz, bár, mint a fentiekből kiderül, emberöltőkön át valósággal el kellett konspirálni a központi könyvtár gyűjtőkörét, ellentétben a központ másik kimagaslóan értékes, tudományos szempontból szinte teljesnek mondható részlegével a Budapest Gyűjteménnyel. A központ szociológiai anyagának valóságos gazdaságát és teljességét azonban szinte újra kellett felfedezni nálunk és ez a folyamat még távolról sem ért véget. Az 1960-as évek vége óta kezd szinte „divattá” válni a szociológiai, könyvtárak, tudományos kutatóintézetek sora látott hozzá, hogy a fél évszázados mulasztást behozza a szakirodalom mind intenzívebb szerzeményezésével. A kutatók egy része eleinte beérte a hozzá legközelebb álló gyűjtemény használatával, de közülük azok, akik eltaláltak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba, szakértő szemével vizsgálva ennek anyagát, kitörő lelkesedéssel állapították meg, hogy külföldi tanulmányútjaik során sem nagyon találkoztak ilyen gazdag állománnyal. (Egyes szociológusok a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár időszaki kiadványaiban, a Könyvtári Híradóban fejtették ki erről nézeteiket). Elsősorban magának Szabó Ervinnek és a kor nagy szociológiai mozgalmában a század elején ugyancsak kimagasló szerepet betöltött munkatársainak, Madzsar Józsefnek, Braun Róbertnak, Dienes Lászlónak, Kőhalmi Bélának köszönhető, hogy a központ a régebbi, a XVIII.—XIX. századi tásadalomtudományi-szociológiai,a marxista anyag tekintetében is Európa egyik legtökéletesebb gyűjteménye lett, amelyhez csupán a két évvel korábban, 1902-ben alapított brüsszeli Institut Solvay—t lehet hasonlítani. A hivatalos megerősítést elnyerve 1968 óta azonban az új könyvtárosnemzedék is mindent elkövet, hogy a központ gyűjtőkörének tökéletesítésével a nagy elődök nyomdokába lépjen. Az új viszonyok a szociológiának az utóbbi évtizedekben való fokozott, gyorsütemű, ágazatokra, szakszociológiákra való differenciálódása és egyes nyugati szakembereknek az 1970-es évek eleje óta a diszciplína „válságáról” hangoztatott, kötetekben is bizonygatott állításai ellenére folytatódó dinamikus fejlődése, valamint az a körülmény, hogy a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár a nálunk is „felfutó”, a szocialista építés szempontjából kiemelt tudománynak többé nem önkéntes, félig-meddig „illegális”, hanem törvényesen kötelezett felelős gondozója, új bonyolult feladatok sokaságát zúdította az intézményre. Az egyik középponti feladat a szerzeményezés fejlesztése, a másik: a szociológia szűkebb szférájában is immár félelmetes tömegben özönlő szakirodalomban való eligazítás az információszolgáltatás hagyományos (címjegyzékekkel, általános, speciális bibliográfiákkal, katalógusokkal stb.) és korszerű (gépesített) eszközökkel való tökéletesítése. Laikusok számára talán meglepő tény, hogy a legutóbbi időkig még a magyarországi szociológiai irodalom szakszerű gyűjtése is az elintézetlen kérdések közé tartozott. A szakközpont ugyan minden könyvkereskedelmi forgalomba került fontos dokumentumot (szükség szerint több példányban is) megvásárolt, de csak a véletlenektől függött, ha egyátalában értesült a kü34
