Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)
Intézményeink életéből
adott időszakban állami egyetemen tanult 678, összesen 3371 pedagógus. Ezt, valamint a nyugdíjhoz közel álló padagógusok létszámát figyelembe véve, az Intézet kidolgozta az alaptanfolyam elvégzésének ütemtervét, mely szerint 5 év alatt 10 600 padagógust kívánt tanfolyami képzésben részesíteni a marxizmus-leninizmus valamelyik tudományágából. Az 1957-től 62-ig tartó időszakban az Intézet munkáját erőteljes kibontakozás jellemezte. Az Apáczai Csere János Pedagógiai Akadémia, a Kultúrpolitikai Akadémia, a gyakorlati szemináriumok, a kerületi és körzeti munkaközösségek, valamint az új rendszerű ideológiai tanfolyamok mellett volt ereje arra is, hogy speciális, úgynevezett tematikus tanfolyamok széles skálája iránt ébresszen érdeklődést. Összesen 32 tematikus tanfolyam szerepelt programjában, amelyeken a résztvevők létszáma igen jelentős, négy év alatt 4915 fő. Az 1961/62. tanév végén, fenállásának 50. esztendejében, az Intézetet a felsőoktatási intézményekről szóló kormányhatározat feloszlatta. Ez a kormányhatározat ugyanis kimondta, hogy felsőoktatási intézményt csak országos főhatóságok tarthatnak fenn. Mivel az Intézet az egyetlen olyan felsőoktatási intézmény volt, amelynek fenntartója tanácsi szerv, a kormányhatározat értelmében fel kellett oszolnia. Az Intézet feloszlatásával a fővárosban az oktatásügy irányítása nehéz helyzetbe került. Továbbra is biztosítani kellett a fővárosi pedagógusok továbbképzését abban az isőszakban, amikor napirenden szerepelt az új tantervek és tankönyvek bevezetése. A problémát úgy oldották meg, hogy a Fővárosi Tanács Oktatási Osztálya egyik csoportjaként létrehozta a Szakfelügyeleti és Továbbképzési Csoportot, szakonként egy-egy vezető szakfelügyelővel. (A csoport később intézetté alakult.) Szükségessé vált a feladatok egy részének „decentralizálása” is, hogy a továbbképzési munkában váljanak érdekelté a kerületi oktatási osztályok. A továbbképzéssel összekapcsolódó szakfelügyelet nagy segítséget jelentett az új, úgynevezett decentralizált továbbképzés kialakításában is. A Fővárosi Pedagógiai Szeminárium megszüntetése után, az Intézet jogutódjaként alakított Csoport, átfogó decentralizálást hajtott végre mind az ideológiai, mind a szakmai-pedagógiai továbbképzésban. Egy pár központi tanfolyam (vezetői tanfolyamok, gyakorlati szemináriumok) megtartása mellett a továbbképzés helyi irányítása és szervezése a kerületi oktatási osztályok hatáskörébe került. Ez teljesen szükségszerű lépés, hiszen az FPSZ megszüntetése idején az ideológiai továbbképzés alaptanfolyamain 7215 pedagógus tanult 363 csoportben. Emellett: tervszerűen gondoskodni kellett a pedagógusok felkészítéséről az 1962-ben megjelentetett új tantervek alapján. Az FPSZ által létrehozott munkaközösségek mind általános, mind középiskolai vonatkozásban átszerveződtek kerületi irányítású munkaközösségekké, melyeknek működésében az SZTCS a programjavaslatokat biztosította, és a munkaközösségvezetők felkészítéséről gondoskodott. Az akkori kerületi munkaközösségeknek jelentős szerepük volt abban, hogy az új tantervek bevezetésének előkészítése, majd a feladatok és tapasztalatok rendszeres megtárgyalása olyan átfogó továbbképzési fórumot kapott, mint amilyet az SZTCS irányításával a kerületi oktatási osztályok biztosítottak. E kerületi munkaközösségek különösen a létrehozásuk első négy esztendejében töltöttek be igen jelentős szerepet. A Szakfelügyeleti és Továbbképzési Csoport idejében, 1965-ben került sor a korábban időszaki kiadványként megjelentetett „Budapesti Nevelő” folyóiratként való kiadására. A fel-24
