Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)
Intézményeink életéből
szabadulás utáni időben a Budapesti Nevelő a főváros első pedagógiai folyóirata volt. A Csoport szerepe és munkájának jellege az előző intézményekéhez viszonyítottan több vonatkozásban megváltozott. Minti a Fővárosi Tanács Oktatási Osztályának egyik csoportja a továbbképzés, valamint a szakfelügyelet irányítása mellett részt vesz az osztály általános feladatainak ellátásában is. Hatáskörébe került a pedagógiai irányítás és a pedagógiaijellegűszervező munka. Ezek a feladatok különösen attól kezdve olvadtak bele funkciójába, hogy újra Intézetté vált. Hatásköre és munkaköre tovább bővül. Az 1970/71-es tanévtől hatáskörébe került a szakmunkásképző intézetek közismereti tárgyainak szakfelügyelete, és tanárainak továbbképzése is. Jelentősen szélesedik tevékenységi köre a fővárosi szintű pedagógiai irányító és pedagógiai szervező munka vonatkozásában is. Gondoskodik az írásbeli érettségi vizsgák megszervezéséről és tételellátásáról; az országos és UNESCO felmérések, eredményvizsgálatok fővárosi lebonyolításáról; a középiskolás tanulók Kazinczy Ferenc fővárosi nyelvi versenyeinek megrendezéséről; közreműködik az Úttörő Elnökség által rendezett tanulmányi versenyek megrendezésében; véleményezi a pedagógusok újításait; figyelemmel kíséri és segíti az intézményekben folyó pedagógiai és módszertani kísérleteket; vizsgálja és véleményezi a szakosított tantervű osztályok megnyitásával kapcsolatos személyi és tárgyi feltételeket stb. Jelentős szerep hárul az Intézetre a fővárosi közoktatáspolitikai döntések előkészítésében is. A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1968. március 13-án megtárgyalta a fővárosi padagógusok továbbképzésének helyzetét, és elfogadta a továbbfejlesztés elveit. E határozat alapján alakult ki a továbbképzés jelenleg érvényben lévő rendszere. A leglényegesebb vonása ennek az új rendszerű továbbképzésnek a komplexitás, vagyis olyan programú továbbképzés nyújtása, amely szakít a továbbképzés korábbi gyakorlatával, nem különállóan nyújtja a pedagógiai, a szaktárgyi valamint az ideológiai továbbképzést, hanem komplex programban. E tanfolyamok komplex gyakorlati szemináriumok révén megőrzik a továbbképzés legjobb hagyományait is. Egyrészt arra törekszenek, hogy mint egykor az Apáczai Csere János Pedagógiai Akadémián, előadóként a szaktudományok legkiválóbb képviselői szerepeljenek, másrészt, mint annak idején a gyakorlati szemináriumokon, az elméleti kérdéseket a gyakorlat követelményei alapján tárgyalják. A fővárosi komplex továbbképzési programok országos viszonylatban is indítékot szolgáltattak arra, hogy ezt az oktatási formát a továbbképzésben mindenütt bevezessék. A Végrehajtó Bizottság 1968. évi határozata alapján a komplex gyakorlati szemináriumokon kívül kialakult az Intézet tanfolyamainak perspektivikus rendszere is. Az Intézet szakmai-pedagógiai irányító és továbbképző munkájában évről évre növekszik a jelentősége a továbbképzés írásos formájának, a kiadói tevékenységnek. Az Intézet által ellátott szerteágazó feladatok, azok a funkciók, melyeket a főváros oktatásügyi irányításában betölt, nevének megjelölésében az utolsó években már nem fejeződtek ki. A szakfelügyeleti munka és a továbbképzés az ellátott feladatoknak csak egy részét jelenti. A pedagógiai irányító és szervező munka, a főváros oktatásügye helyzetének vizsgálata és elemzése, a fővárosban a közoktatáspolitikai döntések elékészítésében való részvétel a funkciójának éppúgy szerves részévé vált, mint az immár hagyományos szakfelügyeleti és továbbképzési tevékenység. Mindezt az Intézet nevében is kifejezésre juttatni természetesen nem lehet, de mindenféle 25
