Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)
Intézményeink életéből
pedagógus jelentkezett az Intézet szabadegyetmére, mely négy éven át, tagozatainak számát állandóan bővítve, majdnem minden érdeklődést kielégítő programokkal állt elő. Fennállása alatt meggyőzően járult hozzá számos kérdés helyes, marxista-leninista szellemű megválaszolásához, melyek különböző felfogásban az ellenforradalom időszakában visszhangra találtak. Az ellenforradalom utáni időszak sajátos fővárosi továbbképzési programjának a legszélesebb körű vitafórumot jelentő továbbképzési rendezményei a két éven át fenntartott nevelőtestületi ankétok , A szocialista nevelés ideológiai kérdései” címmel. Az Intézet első önálló kiadványsorozata is ezekre az ankétokra készült. A marxizmus— leninizmus tanszék alkotó munkaközösségeket alakított, és az erkölcsi neveléshez, a hazaszeretetre neveléshez, valamint a gyakorlati életre és munkára nevelés problemtikájához, a kérdés általános feldolgozásán kívül, a tantárgyi sajátosságok számbavétele alapján is készített kiadványokat. E kiadványok abban az időben e témakörök legértékesebb hazai összefoglalásai voltak. Az ellenforradalom utáni időszakban mutatkozó káderutánpótlási szükséglet biztosításához, valamint a továbbképzés számára szükséges propagandisták képzése érdekében az Intézet új oktatási formát hozott létre Kultúrpolitikai Akadémia névvel. A Kultúrpolitikai Akadémián, szakítva a korábbi egyoldalú képzéssel, lényegében komplex jellegű továbbképzést biztosított olyan vezető- és propagandista réteg nevelése érdekében, amely mind ideológiai, mind általános kultúrális, pedagógiai és módszertani vonatkozásban felsőbb szintet jelent. Két évvel az ellenforradalom után kiadásra került a továbbképzés új országos rendszere, és az ebbe való fokozatos bekapcsolódással egyidejűleg a sajátos fővárosi továbbképzési formák háttérbe szorultak, vagy munkájukat befejezték. Nem maradtak fenn, csak az úgynevezett gyakorlati szemináriumok. Az 1959—60-as tanévtől életbe lépő új országos továbbképzési rendszer, levonva a korábbi továbbképzési rendszer tanulságait, az ideológiai továbbképzés számára átgondolt, egymásra épített, hosszú távra szóló programot adott. Ennek lényege: azok a pedagógusok, akik nem rendelkeznek kellő előképzettséggel ahhoz, hogy a marxizmus-leninizmus valamelyik tudományágát tanulmányozzák, két éves előkészítő tanfolyamon vesznek részt a marxizmus-leninizmus általános kérdéseit tanulmányozva. A többiek — illetve majd azok, akik az előkészítő tanfolyamot elvégezték — alaptanfolyamként elvégzik a marxizmus-leninizmus valamelyik tudományágának hároméves tanfolyamát. Az alaptanfolyamokra kétéves továbbképző tanfolyamok épültek, amelyeknek programja a marxizmus-leninizmus kérdésit nem a maguk tudományosrendszerében adta, hanem az iskolai oktató—nevelő munka, az egyes szaktantárgyak szükségletei szerint (etika; esztétika; atheista propaganda; a természettudományok filozófiai kérdései stb.). Ahhoz, hogy meg lehessen állapítani, hány pedagógust érint az alaptanfolyam elvégzése, pontos felmérések készültek. E felmérések adatait azért érdemes közölni, mert képet adnak arról, hogy 1960-ig a fővárosi általános- és középiskolai pedagógusok közül hányán részesültek képzésben a marxizmus-leninizmus valamelyik tudományágából. Eszerint a marxizmus-leninizmus valamelyik tudományágának tanulmányozását pártoktatás keretében elvégezte 1111, a Budapesti Pártbizottság Esti Egyetemén 300, állami egyetemen szigorlatozott, illetve kolokvált 1282, az 23
