Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)
Intézményeink életéből
az Intézet sugározta a századforduló vívmányait a kísérleti lélektan, a kísérleti padagógia, a gyermektanulmány területéről; a munkaiskolát népszerűsítette, ezzel is hozzájárult a régi, maradi pedagógiai lazításához és korszerűbb bevezetéshez. Ezekhez a kezdeti ismertető, népszerűsítő feladatokhoz az intézmény a Horthy-rend szer idején is igyekezett hű maradni. . . ., az azonban érthető,hogy mindez az uralkodó hivatalos világnézete, az úgynevezett keresztény nemzeti szellem érdekében folyt”- írja. A Pedagógiai Szeminárium felszabadulás előtti sokirányú munkásságáról elsősorban a kezdő nevelők tanfolyamait, a munkaoktatási tanfolyamok különböző változatait, valamint az Intézet laboratóriumaiban folyó alkotó tevékenységet kell kiemelten megemlíteni. A kezdő nevelők egy éves tanfolyamán a hallgatók hármas munkát végeztek. Tudományos előadásokat hallgattak, laboratóriumi gyakorlatokon vettek részt, majd a gyakorló iskola óráin hospitáltak, tanítottak. 1912-től Budapesten nem alkalmaztak olyan kezdő tanítót, aki ezt a tanfolyamot nem végezte el. Bárczyék így érvényesítették a magasabb szintű követelményeiket, mivel felsőbb tanítóképző intézetet nem sikerült létrehozniuk. A tanfolyam hallgatói egy éven át ösztöndíjat kaptak, melynek összege meghaladja az óradíjas helyettes fizetését. Az intézet első harminc éve alatt összesen 1 568-an végezték el ezt a tanfolyamot. A munkaoktatási tanfolyamok beindítása szintén európai úttörésnek számított. 1912-ben Guttenberg Pál, a Kézimunkára Nevelő Országos Egyesület igazgatója indította el az első tanfolyamokat, melyeknek továbbvitele és pedagógiájának kidolgozása elsősorban Ozoray Frigyes nevéhez fűződik. A székesfővárosi hivatalos közlöny szerint ,,Az iskolának ipari és gazdasági irányban fejlesztése, a munka iskolájának megteremtése, a kézimunkának az iskolába való bevitele tette ezt szükségessé.” Ezeken a tanfolyamokon több irányú és szintű képzés folyt. Az 1912-ben megkezdődött technikai oktatás még nem szaktanítói céllal működött, úgynevezett munkaoktatói tanfolyamokká 1919 után bővültek ki az egyes kurzusok. Ha valaki tanítói oklevéllel az ilyen hároméves tanfolyamot elvégezte, ez polgári iskolai tanári képesítésnek felelt meg. A részletesebben ismertetett tanfolyamokon kívül — a számos más tanfolyam közül — ugyancsak úttörő jellegük miatt, legalább megnevezésszerűen említést igényelnek azok az átképző tanfolyamok, melyeket a napközi otthonok nevelőszükséglete érdekében indítottak, valamint az igazgatói tanfolyamok. A tanfolymok mellett igen jelentős volt a Szemináriumban folyó laboratóriumi tevékenység. A legeredményesebb és legszerteágazóbb a pedagógiai és lélektani laboratórium munkája. Az előbbit Weszely Ödön, az utóbbit Révész Géza szervezte meg. A két laboratórium munkája 1925-ben egybekapcsolódott, ekkortól emelkedik ki Nagy László munkássága, aki a magyar gyermektanulmányozásnak, korábbi művei alapján, ez időben már vezető egyénisége. A laboratórium gyógypedagógiával foglalkozó részlegének első vezetője Bárczi Gusztáv, a magyar padagógia történetének legkiemelkedőbb szaktekintélye. A laboratóriumban folyó munka kezdettől igen sokrétű; szerteágazó vizsgálatai a képességvizsgálattól a pályaalkalmasságig tízezrekre terjedtek ki. Ebből a tevékenységből nőtt ki 1941-ben külön intézményként a Székesfővárosi Pályaválasztási Tanácsadó és Képességvizsgáló Intézet, 18
