Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)
Intézményeink életéből
a mai Fővárosi Pályaválasztási Intézet. harminc évvel ezelőtti hagyómányszerinti elődje. Ugyancsak a Szemináriumban folyó laboratóriumi munkából nőtt ki és szerveződött intézménnyé 1945-ben a Fővárosi Lélektani Intézet. A hajdani Fővárosi Pedagógiai Szeminárium tevékenységi köre, vagy valamelyik szervezeti részlege a már említetteken kívül több más vonatkozásban is hagyományszerinti elődje egyes ma működő orgánumnak. A Szeminárium könyvtárából és könyvtári tevékenységéből szerveződött 1926-ban a Fővárosi Pedagógiai Könyvtár, amely rendkívül gazdag szakirodalmi anyagával, a főváros iskolái évkönyveinek és egyéb dokumentumainak gyűjteményével az alapanyagot szolgáltatta a ma működő Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum létrehozásához. 1931-től a Szeminárium önálló havi folyóirattal is rendelkezett, amely Pedagógiai Szeminárium címmel indult Ozoray Frigyes szerkesztésében. A folyóirat 1940-től Mevelés címmel jelent meg Stolmár László szerkesztésében. Ezek az elődjei a főváros mostani közoktatáspolitikai és pedagógiai folyóiratának, a Budapesti Nevelő-nek. Az említett nevelés című folyóirat utolsó száma egyben az utolsó életjel is a felszabadulás előtti, munkájában úttörő jellegű Fővárosi Pedagógiai Szemináriumról. A folyóirat megkésett 1944. évi júliusi számának utolsó oldalán ez olvasható: „Jelen számunk légitámadás során sérült nyomdánk javítása miatt késett. Elnézést kérünk!” Több szám nem jelent meg. 1945-ben a felszabadulás előtti Fővárosi Pedagógiai Szeminárium utolsó igazgatójának, Stolmár Lászlónak a vezetésével a nagymúltú intézet Székesfővárosi Neveléstudományi Intézetté alakult át. Az egykori Szeminárium feladatköre jelentősen módosult, hiszen a felszabadulás új fejezetet nyitott népünk életében kultúrális, közoktatási vonatkozásban is. Fokozatosan fel kellett számolni a műveltség megszerzésének monopóliumát, új tantervek és tankönyvek kellettek a demokratizmus, az igazi hazafiság és a tudományos világnézet megalapozásához, s a pedagógusok ezreit kellett felkészíteni ezek befogadására és hirdetésére,mindezt olyan bonyolult körülmények között, amilyet az akkori ,,koaliciós” esztendők jelentettek. Az intézet úgynevezett „demokratikus továbbképző”, „ világnézeti átképző” tanfolyamokat szervezett és Politikai Akadémiát indított. Az előadásos és tanfolyami propaganda mellett azonban a célkitűzései között számos más feladat is szerepel. Működési és szervezeti szabályzatában a célkitűzések és feladatok általánosságban az alábbiak szerint fogalmazódnak meg: , Az Intézet feladata a pedagógiának és segédtudományainak elméleti és gyakorlati művelése, különös tekintettel a fővárosi nevelésre; mód és eszköz nyitása arra, hogy a főváros nevelői magukat elméletileg és gyakorlatilag továbbképezhessék, és szakműveltségüket gyarapíthassák; feladata a főváros nevelésügye helyzetképének megrajzolása, állandó figyelése, hogy mind kezdeményező javaslatokkal, mind vélemény nyilvánítással a főváros iskolapolitikájának irányításában a hatóságot támogassa”. E célkitűzésekhez igazodott az Intézet szervezeti felépítettsége is. „Részintézményei - olvashatjuk: pedagógiai főosztály; iskolapolitikai főosztály; lélektani intézet; közismereti tantárgyak főosztálya; sajtó és tájékoztató főosztály; pedagógiai könyvtár; gyakorló óvoda, gyakorló általános iskola.” Gyakorló középiskola felállítását is tervezték,de ezt csak 1960-ban sikerült megvalósítani. A Székesfővárosi Neveléstudományi Intézet programjából azért érdemes a fentieket felidézni, mert az intézmény jelenlegi feladatköréhez az összes elődintézmény funkciói közül az SzNl 19
