Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)
Intézményeink életéből
A Pedagógiai Szeminárium akkori egységei: I. Laboratóriumok: 1. pedagógiai—; 2. lélekteni—; 3. fizikai laboratórium II. Pedagógiai Múzeum III. Pedagógiai Könyvtár IV. Tanfolyamok: 1 állandó tanfolyamok kezdők számára, 2. tudományos előadások, 3. technikai és művészeti tanfolyamok, 4. idegen nyelvi tanfolyamok V. Gyakorló iskola Már az indulás idején 1089 beiratkozott hallgatót tartottak nyílván. Az első évek lendületét, az ún. Bárczy-érát s annak szabadelvűségét hamarosan megtörte 1914. Az épület javarészéből hadikórház lett, csupán a laboratóriumokat és könyvtárt hagyták érintetlenül. Az állandó tanfolyamot beszüntették, az akadémiai előadások elmaradtak, a gyakorló iskolát átmenetileg más épületbe telepítették. A háború éveiben a tanítószakszervezeti mozgalom szálai a Pedagógiai Szeminárium több előadójához és hallgatójához vezettek el. Nyílván ez is közrejátszik abban, hogy már a Károlyikormány idején meginduló iskolai reformbizottsági munkálatok itt, a Szeminárium helyiségeiben kezdődtek. így vált lehetővé, hogy a Tanácsköztársaság alatt az ekkor mát előkészített nyolcosztályos iskolai programot közzétehették. A Tanácsköztársaság idején öttagú direktórium állt a Szeminárium élén. Nagy erőfeszítések folytak az intézetben, hogy az új világnézetet mind szélesebb körben terjesszék. Az előadók számára is külön szociális tanfolyamot szerveztek. Az előadók sorában külön említést is igényel Varga Jenő, Fogarasi Béla, Bolgár Elek, Balázs Béla neve. A Szeminárium által szervezett előadások a fővárosi tanítóság jelentős részére gyakoroltak mozgósító hatást. A Tanácsköztársaság bukása után az ellenforradalmi sajtóban a fővárosi községi iskolák „államosításának” követelménye is felmerült. A Nemzeti Kultúra pl. így írt: ,, Csak államosítsák a fővárosi iskolákat, vegyüljenek el a főváros tanítói a magyar tanítóság sorai között. Ne legyen alkalmuk többé soha-soha magukhoz ragadni a vezető szerepet, ne irányítsák ők többé és ne csinálják a közvéleményt.” Valójában az volt a helyzet, amit Gyalmos János az 1958-ban megjelent Budapest Főváros a tudományos pedagógiáért c. tanulmányában (Akadémiai Kiadó) a következőképpen fogalmazott meg: ,,.... a fővárosi községi iskolák nevelőtestületi szelleme lehetővé tette a század első két évtizedében legalább a polgári liberális, sőt a polgári radikális szellem érvényesülését akkor, amikor szerte hazánkban az iskolai hivatalos szellem inkább maradi, minden újtól irtózó, töményen egyházi jellegű volt.” A Fővárosi Pedagógiai Szeminárium jól szolgálta a haladó nevelők igényeit az új pedagógiai irányzatok megismertetésével, hazai munkálásával és gyakorlati bemutatásával. Ez 1919-től kiterjedt az óvodai nevelésre is, ekkortól a Szeminárium épületében működő óvodát a Pedagógiai Szeminárium gyakorló óvodájaként a továbbképzés szolgálatába állították. (Az Intézet részeként működik ma is). A fehérterror idején, a kurzus, a valláserkölcs, a magyar kultúrfölény érájában a Szeminárium sem maradhatott mentes az ellenforradalmi ideológia gyakorlatától. Erre vonatkozólag is Gyalmos Jánosnak a már említett találmányát érdemes megidézni: „Működése első évtizedében 17
