Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)

Branczik Márta: Az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár székháza

A lépcsőház a Dorottya utca felől, 2006 dik a földszinti előcsarnokhoz. A keskeny kapualjat és a nyolc dór kőoszloppal három hajóra osztott előcsarnok középső hajóját lapos ívű kazettás dongaboltozat fedi, a kazettákban ma nagyméretű rozettákat látunk. A mellék­hajók gerendákkal övezett boltszakaszait lapos csehsü­veggel fedték, amelynek kazettás felületét szintén rozetták díszítik. (Az előcsarnok boltozatain látható ro­zettákról nem tudjuk, hogy eredeti díszítőelemek-e.) A földszinti előcsarnok végfalán az első emeleti födém vonaláig felnyúló tömör falak között indult az emeletre 25 RE-KO KONZULT 2007.1. kötet. 7. p. vezető (eredetileg) háromkarú díszlépcső középső karja. A félemeleti pihenő után jobbra és baka egy-egy kar ve­zetett az emeletre, mára ezek egyikét megszüntették, így a lépcső csonka. A lépcsőkarokat elválasztó falakra hat toszkán dór oszlop támaszkodik, amelyek keménymész­kőből készültek, felületük eredetileg márványt imitáló festést kapott.25 Közeikben zömök volutás pillérekkel lezárt báboskorlát-szakaszok. A falfelületeket a díszlép­cső körül eredetileg falpillérek tagolták, amelyek a hat oszloppal együtt a mennyezeti gerendarácsot támasztot­ták alá. A díszlépcső érkezésével szemben háromívű nyílás vezetett az épület legreprezentatívabb terébe, a pénztár­terem előtti váróterembe. A kedvezőtlen adottságok (természetes fény nélküli, szabálytalan tér) miatt ennek a teremnek a megoldása kívánta a tervezőtől a legnagyobb leleményességet. A központi, négyzetes teret pillérek-ár­kádok, illetve oszlopok-gerendák kettős rétege határolja, hol közvetienül egymás mögött, hol egymástól elhúzva. A központi tér mind a négy kányban nyitott volt, a külső réteg hármas árkádívekkel kapcsolódott a szomszédos terekhez. A belső réteg négyzet alakú: sarkain négy vas­kos falpillér, oldalain két-két oszlop támasztja alá a mennyezet gerendarácsát. Ez a bravúros térkapcsolat ma már nem érzékelhető a nyílások nagy részének befalazása miatt. Az első emele­ti „várócsarnok" kiváló példa az építészeti tagozatok tér­szervező elemként való használatára. Az oszlop-pillér távolság módosítása lehetőséget adott a szabálytalan tér kiegyensúlyozására, ennek a két pilléren nyugvó hármas árkád harmonikus, szép keretet ad. Ez az épület egyik je­lentős értéke. A váróterem oszlopai és falpillérei a tervezettel ellen­tétben végül nem gránitból készültek, hanem csupán kő­szerű sárgás-barna (műmárvány) felületképzést kaptak. Az oszlopok lábazata (plintosza) hasonló, de ennél söté-26 tebb színű volt. Eredeti padlóburkolata valószínűleg (bordűrös?) parketta lehetett. A „várócsarnok" vagy váróterem nyitott teréhez szervesen kapcsolódott a Dorottya utcai oldal teljes egé­szét elfoglaló banki tér, amely L-alakban a Szende Pál ut-26 A váróterem képe, Kozelka Tivadar, é.n. (1920-as évek vége) FSzEK Budapest Gyűjtemény, PAZ: 030513.

Next

/
Thumbnails
Contents