Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)

Branczik Márta: Az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár székháza

A váróterem, 1920-as évek vége cai frontra is átfordult, tíz tengely szélességben. Az alaprajz nyomán azt feltételezhetjük, hogy az ügyfelek eredetileg sem juthattak be közvetlenül az irodai terekbe, hanem a pultnál szolgálták ki őket, ahogy ez a várótermet ábrázoló későbbi felvételen is megfigyelhető. A váróteremhez csadakozó utcai térsor tagolásában a korabeli terveken láthatóan a négyzetes központi tér oszlopos-gerendás áthidalása köszönt vissza. Ezek közül kettőt mára elfalaztak, e

^y

et

megszüntettek,

de nyomaikat a feltárás megtalálta. Áttérve az épület bérházi részének lekására: az Apáczai Csere János és a Szende Pál utcai kapualj kiképzése eredetileg csaknem megegyezett. A kapualjakat donga fedte, amelyet három lapos csegelyes kupola szakított meg. A kazettás dongaszakaszok alatti falfelületet a kupolák mellett páros falpillérek tagolták, golyvás párkánnyal lezárva. A bérház e két kapualja a két belső udvart elválasztó szárnyban elhelyezett főlépcsőhöz és melléklépcsőhöz vezetett. A főlépcső háromkarú, vasszerkezetű: egyszerű 27 RE-KO KONZULT 2007. I. kötet. 8. p. \