Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)

Marótzy Katalin: Egyedi vonások a fővárosi neoreneszánsz építészetben —Wéber Antal munkássága

Wéber Antal: Erdődy-villa, 1877-1878 travéjárói. Az egyes alaktani részletek, a kisebb kompozíciós egységek, és a teljes homlokzat előképét is meglehet találni Eszak-Itáliában: Velencében és Vene tóban. Az Ádám-ház nagyszerűségét az adja, hogy egyes elemei nem szervedenül kapcsolódnak egymáshoz, hanem teljes egészet alkotnak, úgy, hogy az előképekkel való szoros kapcsolat ellenére ízig-vérig historizáló épület marad, nem puszta másolat. Az Ádám-palota — nem véledenül — Wéber Antal legismertebb alkotása.47 Elsőre

- a kor zárt sorú beépítésű épületeihez képest - plaszticitása és a kőanyag nemessége hívja fel az épületre a figyelmet. Azonban alaposabban megnézve és elemezve a homlokzati kompozíciót, itt is feltűnő az architektonikus díszítés következetessége. A párkány rendszere, a visszatérő motívumok rendkívül átgondoltak.48

A ház

értékét tovább növeli a társművészetek megjelenése és az, hogy a tervező építész láthatóan remekül együtt tudott működni sógorával, a freskókat készítő Lötz Károllyal. Az épületet már építésekor nagyra értékelték, tervei szerepeltek az 1878. évi párizsi világkiállításon is.49 47 Ybl Ervin megítélése szerint: „Ybl Miklós legkiválóbb műveivel vetekszik. " YBL 1957. 424. p. 48 Például a párkányok közül csak a földszint feletti fut végig az épület teljes szélességén, de a másik kettő vonala is folyamatosan megjelenik: a lábazati párkány az oszlopok posztamens-párkányán, a felső szint könyöklőpárkánya az erkélykorláton és a rizalitok ablakai alatt. 49 BzU 1878. 237. p.