Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)

Váczi Piroska - Fekete J. Csaba: Főúri térrendszerek a dualizmus korában

familiárisnak mondható, ellentétben például az angol úr—szolga viszonnyal, amely inkább az alkalmazó—alkalmazott viszonynak felelt meg. Az inas és a komorna, komornyik szobáját a magánlakosztályok mellett találjuk, és ugyanez a helyzet a nevelők szobáivalis, amelyek a gyerekszoba mellett vagy környékén helyezkedtek el. Ezek a helyiségek általában a magánlakosztály előszobáiból, előtereiből nyíltak, így megközeKtésük során elkerülhetők voltak a reprezentatív terek. Funkciójuk a háttérben való állandó és közeli készenlét biztosítása. A lakótér helyiségei között kell megemlíteni a vendégszobákat, amelyek szintén a paloták állandó elemei közé sorolhatók. Puszta létük, de leginkább nagy számuk mégis a palota reprezentatív funkciójához köthető, ugyanis csak ez az életmód tételezte fel és tette lehetővé, sőt elkerülhetedenné nagyszámú vendég gyakori elszállásolását. Elhelyezésük gyakran a személyzeti szobák mellett, az udvari szárnyakban történt. Lipthay Béla palotájában viszont a főlépcső előtti utcai traktusban a földszinten került kialakításra egy teremsor a vendégek számára. A házigazdaság egyik legfontosabb tere a konyha, a hozzá tartozó helyiségekkel együtt: előkészítő, mosogató, éléskamra. Mivel sok embert kellett ellátnia, feltételezzük, hogy a lehető legkorszerűbben, folyóvízzel felszerelt helyiségről volt szó, de nyoma nem maradt meg egyik palotában sem. Az alkalmazottak nagy számából (lásd személyzeti szpbák száma) arra következtethetünk, hogy a konyha nagy szerepet töltött be az állandó vendéglátásban. A család szakácsa megbecsült alkalmazott volt, ezért nagyobb utazásokra is gyakran magukkal vitték. A konyha elhelyezésénél a kellemetlen szagok elkerülése céljából a legfőbb szempont a teljes elkülönítés. Gyakran ezért került a pincébe vagy a földszintre, az udvari szárnyba. Összeköttetését a tálalóval általában csigalépcső és étellift biztosította, ez nyújtotta a fogadótereket kikerülő legrövidebb közlekedési útvonalat. A konyhai nyersanyagok nagy részét a pincében helyezték el. Külön pincerészben a zöldséget, a gyümölcsöt, a burgonyát, a behordózott káposztát, az uborkát és külön részben a tejet és a tejterméket. A gyümölcsöt leginkább 27 KOLTAI2001. A.Z alcsúti kastély konyhája, 1897 polcokon vagy nagy kosarakban pelyva közt, a sárgarépát, a zellert, a karalábét, a burgonyát stb. nagy homokágyakban tárolták. A borospincében gerendaállványokra fektetett hordókban és homok közé temetve, palackok-28 * * ban tárolták a bort. A pincében találjuk a mosókonyhát, a mángorló és vasaló szobát, a ruhaszárítót, de itt tárolták gyakran a fűtőanyagot is. A gazdasági udvar köré épült szárnyak foglalták magukba a másik alapvető tércsoportot: az istállótés a kocsiszínt, valamint a lovak gondozásával megbízott személyzet (kocsis, lovász) szobáit, továbbá az abrakos- és a szerszámoshelyiséget, a széna és az alomszalma számára a szénapadlást. Leggyakrabban a földszinten, de nem ritka, hogy a pincében találjuk az istállót (Degenfeld-palota), minden ló számára külön állással, és az állások végei mentén közlekedő folyosóval. A kocsiszín nagysága az elhelyezendő kocsik számától függött. Ybl palotabérházaiban két udvar közé, azokat elválasztva épült meg, máshol az udvar belső szárnyában helyezkedik el. A palota közlekedőterei, a folyosók, a melléklépcsők kikerülték a főúri életvitel tereit, vagy elrejtőzve szolgálták az azokkal való kapcsolatot, ezért kialakításuknál nem feltédenül az egyszerű megközelítés volt az elsődleges 28 FAYLNÉ 1908.