Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)

Váczi Piroska - Fekete J. Csaba: Főúri térrendszerek a dualizmus korában

tartozó személyzetet is. Naplót ír, napilapokat járat, ol­vas, levelezést folytat, könyveket rendel, vagy csak visszavonul, ha egyedül akar lenni. A toilette (öltöző) már a hálószobába vezet, folyamatosan kapcsolódva ugyan az előző terekhez, de itt már a legbenső, mtim szférában va­gyunk, és változó, hogy ki mennyire és kik előtt nyitja meg ezeket a tereket. A boudoir általában követi a férfi lakosztály dolgozójának nagyságát, annak megfelelő he­lyiségként kezelve azt. Ezek az mtimebb terek általában befordulnak a szalonsor mellől a belső traktusba, és erről az oldakól külön is megközelíthetők. A. nagymágoesi Károlyi-kastély fürdőszobája, 1890-es évek vége A hálószobából fördő és WC nyílik, amely korsza­kunkban már vízöblítéses. Itt kell megemlíteni, hogy a legfényüzőbb térhasználattal élő palotákban is feltűnően kevés az illemhely, és fürdőszoba is többnyire csak a fő­úri (leginkább a női) lakosztályokhoz kapcsolódik. A korszak messze volt még a mai higiéniai szokásoktól. A hálószobákban az éjjeliedény és a mosdótál vizeskan­csóval állandó tartozék volt. A korszak építési gyakorlata az illemhelyek lakásban való elhelyezését szükséges rossznak tekintette, számukat nem iparkodtak kényelmi szempontok szerint gyarapítani, mivel egészségügyileg kifogásolható alkotóelemnek tartották azokat. Az illem­helyek kialakítása a palotákban persze nagyobb luxust engedett meg az adagnál, ellátták egy kis előtérrel, ahol 26 PÉTER 1996. tükröt és mosdóasztalkát állítottak fel. A fürdőszobák esetében is luxusnak számított erre a céka külön helyisé­get kialakítani. Többnyire az öltöző egyik fülkéjét külö­nítették el függönnyel, vagy paravánnal. Az úri lakosz­tályokban mindenesetre a terveken mindig szerepelt a ki­alakításuk. A férfilakosztály általában a földszinten, a főhornlokza­ti szárny első és második traktusában helyezkedett el. Helyiségei funkciójukban megegyeztek a női lakosztály helyiségeivel. írószoba vagy dolgozó-, dohányzó-, esedegyi/­szphelyiség, hálószoba, öltöző és a fürdőszoba WC-vel az össze­tevői a szobasornak, amit gyakran külön előszoba is megelőz. Nappali tartózkodás és látogatók fogadása, munka és játék, vagy művelődés, a politika és az üzlet színhelye, de leginkább az elvonulás tere a magánlakosz­tály. Általában feltűnően kisebb területre korlátozódik, mint a reprezentáció terei. Általánosságban megállapítható, hogy a lakosztályok elhelyezkedésénél a tervezés során nagy gondot fordítot­tak a nemek szerinti elkülönülésre, és közös helyiségek egyik palotában sem találhatók. Az érintkezést ezen a té­ren is merev szertartásosság jellemezte. Ugyanakkor ez azt is jelentette, hogy mindkét fél bizonyos fokig önálló költségvetés, beosztás és saját napirend szerint bonyolí­totta le az életét. Ez persze nem szabadságot jelentett, sokkal inkább azt, hogy az életmód, a neveltetés és a szo­kások szigorú rendszere határozottan kijelölték a férfi és a női szerepeket. A helyiségek berendezése visszafogot­tabb pompát tükrözött, ezen a téren valószínűleg általában nem volt nagy különbség a polgári lakáskultúra és a főúri berendezések között. A gyerekszoba a korszak nevelési szokásait tükrözve,26 főleg az arisztokrácia körében, a merev szertartásosság és a patriarchális távolságtartás jegyében a magánlakosz­tályok mtim tereitől távol került elhelyezésre, azokkal azonos szinten. A kiszplgálószemélyzet helyiségeinek elhelyezkedését a belső cselédség főúri magánszféra körüli állandó asszisz­tenciája határozta meg. Ezért a helyiségek funkciójuknál fogva ugyan a lakótérhez kapcsolódtak, elhelyezkedésü­ket mégis a reprezentáción alapuló életmód sajátosságai­ban kell keresnünk. Jellegében ez a kapcsolat igen

Next

/
Thumbnails
Contents