Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)

Váczi Piroska - Fekete J. Csaba: Főúri térrendszerek a dualizmus korában

Ebből a forrásból, de Justh naplójából is kiderül, hogy ez az életforma rendkívüli aktivitást követelt az arisztokráciától a reprezentáció terén: mozgástérben, gyakoriságban és azoknak a személyeknek a számában, akikkel kapcsolatot „kellett" tartaniuk. A könyvtár, vagy a galéria nem minden palotában található meg külön helyiségként jelölve. Ezt a funkciót gyakran a szalon, vagy a férfilakosztály más helyiségei (dolgozószoba) töltötték be. Kialakításuk az építtető egyéni kívánságától függött. Ha megvalósultak, akkor a reprezentatív terek részét alkották. Külön könyvtár található a Lipthay-palotában: ez az átvezető tér a nagyszalon és a férfi lakosztály között. Az Andrássy Sándor palotájában lévő tekintélyes méretű galéria szintén a reprezentáció fontos tere: itt egy sarokszalonon kívül nincs is más szalon. A reprezentáció tereinél kell megemlíteni a díszkertet, amely a szabadon álló palotáknál mindenütt megtalálható. Kialakításukról vagy használatukról kevés információval rendelkezünk, inkább csak létezésükről tudunk, de biztos, hogy — ha csak látványban is — sokkal inkább tartoztak a reprezentációhoz, mint a lakótérhez. A reprezentációs terek mellett helyezkedtek el az azokat közvetlenül kiszolgáló—lebonyolító terek, úgymint a tálaló és a service. Ezek a helyiségek kötötték össze a fogadótereket a távolabbi konyhával. Ide kötötték be az ételliftet, ha a konyha a pincében vagy a földszinten volt. Szerepük az erős szaggal járó „konyhagazdaság" minél jobban való távoltartása volt. Erre szükség is volt, mert az állandó fogadások nagysága és színvonala nagy személyzet összehangolt munkáját követelte. A kiszolgáló személyzet közti hierarchiának döntő szerepe volt a munka megszervezésében. Károlyi Alajos palotájának tervanyagában találhatunk egy olyan alaprajzot, amely a ház csengő-kiosztását tartalmazza, világosan dokumentálva a személyzet mozgásvonalát a palotában.25 A gardrób is állandó eleme a reprezentációs teret kiszolgáló tereknek, azonban nem minden esetben a közelükben helyezkedik el. Gyakran a fogadóterektől távol, akár más szinten találjuk, hátrahúzva az udvari szárnyba. összességében megállapítható, hogy a paloták reprezentatív terei, valamint a kiszolgáló—lebonyolító és sze-25 BFL XV.17.f.331 55. Károlyi Lajos, majd Alajos palotája. mélyzeti terek minden épületben kiemelt helyen, az alapterület egészében jelentős térszükséglettel vannak jelen. Meglétük nem hiányozhat ebből az épülettípusból, hiszen alapfunkcióról van szó, amely egy földszintről induló hangsúlyos közlekedőtér, átkötő fogadóterek, az első emeleten kibontakozó teremegyüttes, valamint a hozzájuk kapcsolódó, nagyszámú kiszolgáló-helyiségek egységében nyer építészeti megjelenést, s így alapterületében az épület egyik leghangsúlyosabb tércsoportja. A család igényeinek megfelelő lakótér kialakítása többnyire kimeríti egy lakóépület funkcióját. A palota fő funkciója a reprezentáció, minden más funkció ennek van alárendelve. Ezen nem lehet csodálkozni egy olyan életmódot folytató réteg esetében, ahol a magánélet maga is csak azon a „nyilvánosságon" keresztül tud létezni, aki előtt reprezentálnia kell. Paradoxnak tűnhet, hogy a palota lakóterét alapvetően mégis az elkülönülés határozza meg. Elkülönülés nemek szerint: gyakran a férfi és a női magánlakosztály a palota eltérő szintjére került. A szülők lakosztályai elkülönültek a gyerekek szobáitól és természetesen a kiszolgáló- és gazdasági terektől is. Mindez jelzi, hogy az életvitel a mindennapi élet mely területeit foglalja magába. A konyhától és a házigazdaságtól való ilyen mérvű elkülönülés azt jelzi, hogy mindezeket csupán élvezi, de tevőlegesen nem vesz részt saját maga fenntartásában. Abból, hogy az élet legintimebb mozzanatait is csak külső segítséggel, tulajdonképpen nyilvánosan éli meg, az következik, hogy pont azokat kénytelen fizikailag legközelebb engedni magához, akiktől társadalmilag a legtávolabb van. Ezért a főúri lakótér másik jellemzője az elkülönülés mellett az mtim közelség a kiszolgáló személyzet, a belső cselédség helyiségeivel. A női lakosztály az első emeleti szalonsorhoz kapcsolódva jelenik meg majdnem minden esetben, gyakrabban annak jobb oldalán, de mindig a földszinti férfilakosztály fölött, ha az nincs vele egy szinten. A Lipthay-palotában egy emeletre, a nagyszalon két oldalára kerültek a női és a férfilakosztályok. Néhány esetben közvetlen lépcső köti össze a két lakosztályt (például Ybl palotáiban). A kis szalon és a boudoir a nő nappali tartózkodásának helye. Itt tartja a fogadónapjait, innen kányítja (közvetve) a hozzá