Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)
Váczi Piroska - Fekete J. Csaba: Főúri térrendszerek a dualizmus korában
ilyen hangsúlyos megjelenítése, építészeti leképezése nem véletlen egy olyan réteg számára emelt épületnél, amelynek életmódbeli összetevői között a mozgás központi szerepet játszik. Az irányított mozgás és a meghatározott cselekvéssor az alapja a ceremóniának is, amely e réteg leghétköznapibb cselekedeteit is meghatározta. A reprezentációs térélmény kezdő eleme a palota főbejárata, amely a homlokzat vizuális élménye után a kívülről jövők első kapcsolódási pontja az épülettel. Hangsúlyozása nemcsak bejárat mivoltát tükrözi, hanem a hatalom első megnyilvánulása is, amely távol tudja tartani azt a társadalmi réteget, amellyel az arisztokrácia nem érintkezik. Számukra ott van az oldalbejárat. A főbejárat minden esetben kocsiáthajtó, vagy kocsialáhajtó is egyben, ami feltételezi az épület kocsin való megközelítését, akár egyenesen a kapualjból nyüó vestibulumig.19 A kocsiáthajtós kapualj szélességét a kocsi határozza meg, és előtte általában kő, vagy öntöttvas kerékvetők vannak. Fakockákból rakott burkolata, amely kevésbé zajos áthajtást eredményez, még ma is megvan gróf Károlyi György egykori palotájában. Lefedése változatos, az általában haránthevederekkel megosztott boltozat lehet egyenes, donga, keresztdonga, de a tér lehet kupolás boltozattal fedett is, mint például a Festetics-palota főhomlokzatának kapualja. Jeles fogadások alkalmával a fogadóterek feldíszítése, fényes kivilágítása már a kapuban megkezdődött. „Este óriási diner Batthyány Gézáéknál a jegyespár tiszteletére. Egészen grandgenre. Parfumirozott már a katmalja is..." — számol be Justh Zsigmond egy estélyről.2 A kapualjból nyílik a főlépcsőház előtere, a vestibulum; ha nem egy tengelyben vannak, akkor többnyire jobbról. Impozáns megjelenését általában lépcsővel megemelt szintjének és két- vagy négyoszlopos, csarnokszerű kiképzésének köszönheti. A Lipthay-palota főlépcsőjének előtere egy nagy, zárt előszoba inkább, bár a vestibulumot is ajtó zárta el a kapualjtól. A főlépcsőház ^s a főlépcső a barokkban nyerte el igazán a jelentőségét, és kiemelt szere-19 Justh Zsigmond Batthyány-Festetics Zéline grófnőt jellemezve írja például, hogy „az asszonyok azon typusához tartozik, kik gyalog egyáltalán véve soha sem jártak. Csak a 70-es évek óta jár egy grande dame gyalog is, azelőtt nem tudott, mert dpöí nem voltak ugy construálva." HALÁSZ 1941. 329-330. p. 20 Károlyi György palotabérháza. A palota kocsiáthajtója 9' 0" pét a historizmusban is megtartotta. A neobarokk belső terekben arányaiban is lenyűgöző, és többnyire a bejárat tengelyében helyezkedik el a vestibulummal együtt, mint például a később tárgyalt Károlyi István palotában. A Festetics-palotában a két utcai szárny alkotta sarokban helyezkedik el a kapualjtól baka a kis, lépcsős, oszlopos előtérből nyíló igen impozáns, francia barokk térszerkezetet idéző négyszög alakú főlépcsőház, amely a vendéglátás szerves részét képezte. Ahol a főlépcső minden más jelentős térkapcsolat nélkül az első emeletre vezeti a látogatót, ott nincs meg a fent leírt, huzamos ott-tartózkodásnak az ingere. A főlépcső ezekben az esetekben többnyire a kapualjtól jobbra helyezkedik el, és határozottan felfelé irányítja a mozgást. A lépcsőkar hajlásszöge, a fokmagasság és szélesség természetesen meghatározza a mozgás sebességét. A díszlépcső kiképzése inkább lassú vonulásra készteti a látogatót, mint természetes mozgásra. A lépcső többnyire egyenes, két- vagy háromkarú. A borítószőnyeg rögzítésére szolgáló rézrudak fogantyúi vagy azok helye még ma is sok helyen látható. A főlépcső az első emeleten általában egy előszobába érkezik meg, amelyből a különböző fogadóhelyiségekbe juthatunk. Tulajdonképpen ez az az „elosztótér", ahol a fogadás jellegének megfelelően nyitják meg vagy zárják el a különböző helyiségeket. Ide kapcsolódik az ebédlő, a táncterem (ha van) és közvetlenül a szalonsor. Az előszoba mindig a belső traktusban helyezkedik el, falborítását tükrök törik meg, és általában innen kerül a ruhatárba a látogató kalapja, kabátja. Minden „háznak" megvolt a fogadónapja és a fogadóórája. „Villásreggeli után fogadó nap, kevesen, mert azt hiszik, még falun vagyok" — jegyzi naplójába Justh Zsigmond, aki arisztokrata barátai által bejáratos volt a felső körök világába és naplójában érzékletes képet fest e réteg társadalmi életének mindennapjairól.23 Az összejövetelek napszakonként különböző jellegűek voltak a villásreggelitől a hajnalig tartó estélyig vagy bálig. Ennek (2,8 m) széles, ellentétben a bérház kapualjával amely nem volt kocsiáthajtós: 6' 6" (2,1 m). BFL Ybl-hagyaték XV.17.f.331 59/13. 21 HALÁSZ 1941. 306. p. 22 G. LÁSZAY 2002. 585-600. p. 23 HALÁSZ 1941. 310. p.
