Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)
Henri Evers: Építészet Budapesten
tárul a szemünk elé. Az egyenes középső kar egy tágas pihenőhöz vezet, ahonnan baka és jobbra egy-egy félköríves kar nyúlik az emeletig. Az egész, tagozatarchitektúrával gazdagított ekendezés teljesen kielégítő benyomást tesz, azokat a nehézségeket, amelyeket egy ilyen szisztéma magával hoz, tehetségesen oldották meg. Az emeletre érve egy olyan galériaszerűségen találjuk magunkat, mint amilyennel alul, a lépcső előtt találkoztunk, azzal a különbséggel, hogy ez sokkal gazdagabb és véleményem szerint túldíszített, miáltal elveszíti előcsarnok jellegét. Ezen keresztülhaladva a nagy ülésterembe jutunk, amely a homlokzat kialakításában is kifejeződésre jut. Habár joggal gondolhatnánk, hogy itt kereshetjük az épület súlypontját, a négyszögű terembe való belépéskor némileg csalódunk. A termet két oszloprend tagolja vertikáksan: az alsó dór oszlopsor, a felső kariatidák sora, amely tükörboltozattal kapcsolódik a lapos plafonhoz. Mindez nyugtalanságot kölcsönöz neki, nélkülözi a harmonikus egészhez szükséges hangulatot. Itt előnytelen a polikrómia, és [a tervező] a banáks díszítés hibája alól sem kaphat felmentést. Az üléstermen kívül az első emeleten még néhány kevésbé jelentős terem található; a második és a harmadik emeleten pedig egy meglehetősen kiterjedt festménygyűjtemény van. Egyébként a Ferenc József téren nincs több jelentős épület, ezért azonnal a Ferenc József rakpart felé fordulunk, miután elmentünk gróf Széchenyi és Eötvös áUószobra, valamint az épülőfélben lévő Deák-denk/nal meUett. A Ferenc József rakpart megépítésétől datálódik a mai építési korszak kezdete, és néhány itt emelkedő impozáns épületen, amelyeket jórészt bécsi építészek alkottak, a bécsi iskola jellegzetességei ismerhetők fel.11 Az itt elhelyezett gabonatőzsde olyan, mint egy Zinshaus [bérház]; nem bk sajátos karakterrel, ezért nem is időzünk el nála.12 Általánosságban megfigyelhető, hogy ennek az épülettömegnek az összhatása igen kielégítő, amit a részletek alapos kidolgozásának és a díszítő-11 A rakparton álló épületek tervezői (Gottgeb Antal, Benkó Károly - Kolbenheyer Ferenc, Szkalnitzky Antal — ifj. Koch Henrik, Frey Lajos - Kauser Lipót, Linzbauer István) közül Frey és Koch bécsi születésűek; ők, Szkalnitzky, Kolbenheyer és Linzbauer részben ottani tanultságúak voltak. Tevékenységük azonban Magyarországhoz kötődik, így bécsi építésznek egyikük elemek értelmes használatának egészséges felfogása eredményez. Kézenfekvő volt, hogy a földszinti helyiségeket vendéglőnek és kávéháznak használják ezen a helyiek által joggal kedvelt Corson, ahol a nyereségre törekvő váUalkozásnak is teret kek adni. A rakpartot kiváló elhelyezkedése magától értetődően a beau-monde találkozóhelyévé teszi. A rakpart teraszos ekendezésű, a folyóval közveden összeköttetésben lévő alsó része a magyar kereskedelem érdekeit szolgálja, amelynek Pest a gyűjtőhelye. Az alsó rakpartot a négy méterrel felette elhelyezkedő felső résszel meghatározott távolságokban lépcsők kötik össze, az pedig oldakól fém balusztráddal van lezárva. Ez a rész képezi az úgynevezett korzót, amely teljesen aszfaltozott és két akácfa-sor szegélyezi — ezek átható virágillata megtölti a levegőt. Mivel a lovas kocsik nem használhatják, így a sétálók mentesülnek a zsúfolt kocsiutak kellemetlen forgatagától, és ezenfelül egy olyan panorámát is élvezhetnek, amellyel a természet kevés várost ajándékozott meg. A merőlegesen a Dunába bukó, erőddel határolt Gellérthegy mellett — amelyet a régi Buda festői házacskái úgy vesznek körül, mintha csak oda lennének szórva — magunk előtt látjuk a várost a várral, mint hangsúlyos központtal, amint jobboldalt festőién körvondazódik a sokszínű, messzi hegyek háttere előtt, az előtérben pedig — a „Schönen blauen Donau"-n — kekemé s látványt nyújtanak a gőzösök és más hajók. Továbbsétálva a Redouteplat^ra érünk, egy kis parkba, amelynek hátsó részén, a rakparttal párhuzamosan emelkedik a Redoutengebäude. Amíg külseje csupán egy hatalmas, némileg formátian épületet mutat néhány jól sikerült résszel, addig az épület belseje sok figyelemreméltó dolgot tartogat a számunkra. A földszinten találkátok az éttermi helyiségek és egy kávéház, ez utóbbi a modem idők legszebbjei közé sorolható. Stílusát a román és a mór stílus jegyeiből kölcsönözve alakították ki, enteriőrje rendkívül karakteres; monumentális méretei, szép arányai és elegáns díszítése révén impozáns benyosem nevezhető. SlSA JÓZSEF: A pesti Aldunasor (a későbbi Duna-korzó) egykori épületegyüttese. Ars Hungarica, 17 (1989) 2. sz. 157-166. p. 12 A Lloyd Társulat és a Budapesti Áru- és Értéktőzsde székháza, V. Belgrád rakpart 34.; Benkó Karoly - Kolbenheyer Ferenc, 1870-1872.
