Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)

Vadas Ferenc: Neoreneszánsz a Rózsák terén

egészítés tervét, két rövidebb oldalszárnnyal, mindkét végükön egyforma sarokpavilonokkal. Közülük a Dohány utcai szárny 1877-ben, a Péterfy Sándor utcai — a tervek némi módosításával — 1882-ben épült fel, mindkettő szolid neoreneszánsz stílusban. A hosszan elnyúló klasszicista szárny enyhén előrelépő középrészével és középrizalitjával, a tömb sarkait hangsúlyozó, a meglévő architektúrához illeszkedő pavilonos oldalszárnyaival, illetve az egyemeletes szárnyak és a kétemeletes pavilonok harmonizálásával ritka egységes építészeti megjelenést mutat, ami befolyásolta a tér többi oldalának beépítési módját is. A környéket az 1870-es években parcellázták, de a térre néző telkek zömét nem adták el, hanem szociális és egyházi célokra adományozták. A tér északi oldalán (a majdani templom főhomlokzatával szemben), az 1859-ben alapított — nevet és székházat többször változtató — protestáns árvaegyesület árvaháza létesült A telket Pest városa adományozta 1864-ben, de az építkezésre csak 1876-ban került sor, Kolbenheyer Ferenc terve szerint. A kertjében szabadon álló épület tömege három részre tagolt. A térrel párhuzamos fő szárnyhoz a két végén keskenyebb oldalszárnyak csadakoznak szimmetrikusan, amelyek az alépítménye miatt egyemeletesnél magasabbnak tűnő épület előrenyúló, tömör hatású sarokrizalitjaiként jelennek meg a főhomlokzaton. Az egyszerű neoreneszánsz architektúra a földszinten vakolt, az A. terület helysr^nraj^a, 1908 8 Története: BROCSKÓ 1896; GÉRA 2002. 9 Kolbenheyerről: GABOR 2008. (az árvaházról: 323. p.)