Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)
Nagy Zita: A berendezett város - Fotográfusok az Andrássy úton (1875—1925)
Néhány órával később ugyanott már hömpölyög a tömeg. A felvonulók ellepik a teret. Az ismeretlen amatőr kamerája megbillen, számára érezhetően az esemény és az azon való részvétel a legfontosabb. A pillanat megörökítésére irányuló igyekezet minden mást felülír, a művészi vagy akár csak a precíz képalkotás szándékát is. A mindössze 6x8 cm-es felvétel egészen sötét, éleden. A téma maga a tömeggel elárasztott helyszín. Élményszerűsége és keresedensége a képet az 1956-os utcai amatőrfelvételekkel rokonítja. Erdélyi Mór Román katonák ar^ Andrássy úton, 1919 1919 augusztusában román csapatok szállták meg Budapestet. Az ősz folyamán a katonai vezetők elegáns szállodákban kialakított fényűző irodáiról, az Országház lépcsőjének oroszlánszobra előtt csoportosuló parancsnokokról, a kenyeret sütő, körtáncot lejtő, vagy épp a kórházakban lábadozó katonák mindennapjakól, kisebb hadgyakorlatokról és a csapatok városi portyákól fotósorozat készült, majd 122 képből álló, román képalákásokkal ellátott díszalbumot állítottak össze.47 A képek szignálatlanok, csak a borítón kibetűzhető szűkszavú felirat 48 tájékoztat, hogy a felvételek alkotója Erdélyi Mór volt. A bemutatott felvétel a hatalmas sorozat záróképe. Seregszemléről érkező, zárt menetoszlopban maskozó katonákat látunk az Andrássy úton. Város-színház-hatalom hármasának drámaisága talán itt a legerőteljesebb. Idegenek foglalták el és kányítják a várost, az országot, csapataik pedig egyszerre mozduló, tömött sorokba rendeződve az ország dicsőséges főutcáján a városközpont felé haladva erődemonstrációt tartanak. A máskor az úton zajló látványosságok megszokott, zajos közönsége sehol sincs. A fotós sem a járdáról exponál, egész közel megy, lelép az úttestre, felvétele enyhén be is mozdul. A képkivágatban csak a szoros rendben közeledő katonai alakzatot és az összetévesztheteden, fasorral szegélyezett helyszínt, az Andrássy utat mutatja. Minden egyéb elemet tudatosan kizár. A képen mégis különös feszültség keletkezik, mihelyt a nézőnek feltűnik a képmező jobb sarkán, az útmenti fák alatt álló a vonuló katonákat nevelő, egyenes tartású, feketeruhás, magányos nőalak. November 13-ának éjjelén a román csapatok elhagyják a magyar fővárost. Horthy ünnepélyes, színpadias bevonulására két nappal később kerül sor. Horthy a Gellért Szálló előtti téren megtartott beszéde senkiben sem hagyhatott kétséget afelől, hogy a múlt előző fejezete e ponton végérvényesen lezárult. Az esemény a korhangulatra a lakmuszpapk érzékenységével reagáló fotográfiában is éles cezúra volt. A fotográfusok által ismert és megszokott koordináták ekkor nem csak elveszni látszottak, de jórészt valóban el is vesztek. A beköszöntő korszak új, s mindegyre kínzóbb kérdéseke ezt követően immár csakis individuális válaszok születhettek. A túlélés és az újrakezdés lehetséges alternatíváinak egyike a csendes szemlélődésé, amely meglehet, néha könnyebbnek bizonyulhatott kamerával a kézben. Talán így gondolhatta ezt az az érzékeny szemű ismeretien is, aki az 1920-as évek derekán készült különös hangulatú felvételein a pesti belváros bérházudvarainak míves kút-47 A képaláírások fordításában és értelmezésében nyújtott segítségéért e helyütt is köszönet Csepreghy Henriknek. 48 Egyes életrajzok szerint az ekkor már 53 alkalmazottat foglalkoztató Erdélyi virágzó üzleti tevékenységét az 1919-es Tanácsköztársaság államosítási határozatai és a román megszállás hadisarca majdnem teljességgel cllehetedenítette. így kérdés, Erdélyi vajon milyen körülmények között kaphatta az albumra szóló megbízást, ahogyan kérdés az is, valóban személyesen ő készítette-e a neve alatt közölt felvételeket. BARÓTI1997. 88. p. 49 Roland Barthes e figurát tekintené a kép punctumának. BARTHES 1985. 31. p.
