Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)

Nagy Zita: A berendezett város - Fotográfusok az Andrássy úton (1875—1925)

Ismeretlen fényképes^: A.^síndrássy út 20. s^ámú há^ udvarán álló kút, 1920-as évek közepe jait, szobrait és lépcsőházi lámpáit választotta ártalmatlan gyűjtőszenvedélye tárgyául. Halk és finom, néhol szinte minimalista fotográfiái egy a múlt értékei iránt fogékony magányos sétáló nosztalgikus, de pátoszmentes emlékei. Vajon mi munkálhatott benne erősebben? A múltban született alkotások rendszerezésének, leltárba vételének vágya vagy a szép látványok kánti esztétikai érzékenység? A felfedezés és alkotás élménye vagy a bktoklás öröme? Az Andrássy út 20. számú ház udvarán álló kútról készített felvétele a következetes és szigorú dokumentálás szándékáról tanúskodik. A kutat egyszerű, frontáks beállításból fényképezte, még a szemeteskukát sem húzta ki a képből. Ismeretlen fényképes^: Kút a^A.ndrássy út 5. s^ámú há\ udvarán, 1920-as évek közepe Az Andrássy út 5. számú ház udvarán sem nyúlt semmihez. Szemét a hatalmas beázásfoltok és a körülöttük lehámló vakolat sem bántotta. Talán az ívesen futó vonalak játéka ragadta meg. Ezúttal nem lépett közelebb tárgyához. Gyönyörű, szinte festői képet alkotott. Vajon ez az öt-hat méter tenné a különbséget? És mi, nézők találunk-e vajon választ valaha a kérdésre: mi hordozza egy kép esztétikumát? A kép tárgya vagy a mód, ahogyan az alkotó megjeleníti azt? Múlt, mulandóság, halál és fotográfia kapcsolatának kérdése minden, a fotó ontológiai státuszát, mágiáját kutató kasban rendre felmerül, és a fentiekben bemutatott képeket is óhatatlanul belengi. A mindenkori befoga-