Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)
Nagy Zita: A berendezett város - Fotográfusok az Andrássy úton (1875—1925)
Erdélyi Mór: Oktogon, 1909 körül bátyja, egész idegenben hát nem volt nálunk." A kaput díszítő babérkoszorúk, a spanyol és a magyar címer mellett a magyar államiságot szimbolizáló, stilizált Szent Korona-motívum hangsúlyos szerepeltetése is ezt erősíti. A kapu ifjú tervezőjének, Maróti Gézának41 egyik első komolyabb, ám igen jól sikerült munkája.42 Az ismeretlen fotográfust egyértelműen az úton elhelyezett szokatlan látványelem foglalkoztatja. A felvételen különben váratlan esemény nem zajlik, a város megszokott életét éli. A fotós kedvelt nézőpontból dolgozik, amikor azt a Váci körút kányából választja meg. Ha csak egyszerűen exponálna most, egy átlagos járókelő szempontjából ábrázolhatná tárgyát, de nem így tesz, a közelebb állókat (talán a kép közepén látható segédei révén?) igyekszik instruálni, a kamera felé fordítani és ekendezni. Oda a spontaneitás. Személyében valószínűleg — megszokott képkészítési szokásaihoz hűséges — idősebb profit tisztemetünk. A kép pontos datálásához a fotó jobb sarkában látható 43. sorszám nem sok támpontot kínál, viszont feltűnő a más képeken jól megfigyelhető, a kapu lábazatát eredetileg 40 Uo. 827. p. 41 Maróti (Rintel) Géza (1875—1941) tevékenységéről bővebben: GERIJí—KOVÁCS-MAKOVECZ 1990. 136-138. p.; SZEGÓ 1998; MARÓTI 2002a; MARÓTI 2002b. 42 Elemei az általa tervezett velencei állandó magyar kiállítási pavilonon is visszaköszönnek majd, a művészt pedig rögtön nemzetközi sikerhez is juttatják: útja egy következő megbízásnak hála az Andrássy útról egyenesen Mexico Citybevezet. MARÓTI 2002a. 18. p; MARÓTI 2002b. 106-114. p.
