Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)

Nagy Zita: A berendezett város - Fotográfusok az Andrássy úton (1875—1925)

díszítő (időközben valószínűleg el- és széthordott) borostyánindák és dézsákban elhelyezett dísznövények hiánya. Bizonyos, hogy fotó a látogatás sokadik napján, esedeg közvetienül azt követően, még a kapu elbontása előtt készülhetett. Erdélyi Mór (1866—1934), a következő generáció Klöszéhez mérhető ambíciókkal és tehetséggel megáldott alakja 1909 körül készíti el a legalább 22 felvételből álló exkluzív Budapest-sorozatát. A fényképek egységes és igényes kivitelezése és a kartonokon megjelenő (kizárólag) olasz és francia nyelvű képaláírások valószínűsítik, hogy Erdélyi konkrét céllal vagy felkérésre dolgozhatott. A város és az alkotó neve csak a szűkszavú kiadásjelzésén („Erdélyi Bpest") jelenik meg.43 Jóllehet, Budapest ekkor már másra, új helyszínekre és építkezésekre figyel, ahogyan ezt a képsorozat számos új épület (Műegyetem, Üllői úti klinikák, Hungária fürdő) bemutatásával jelzi is, Erdélyi mégis fontosnak érzi, hogy válogatásában az Andrássy utat két képpel is szerepeltesse. Felvételén a főváros még mindig egyik legszebb és legforgalmasabb csomópontját látjuk. A fotós a magasból figyeli és ábrázolja a nagyváros életét. Tájképet alkot. Kompozíciója és fogalmazásmódja a képet a 19. századi város fotográfia hagyományaihoz köti, annak talán egyik utolsó - az egyedi, egyéni képalkotás szándékáról és képességéről valló — Andrássy úti példája. Erdélyi ezúttal még be tudja emelni a helyszínt egy a fővárost bemutató összegző válogatásba, de ennél többet nemigen tehet. Az Andrássy út rég kiépült, a nagy rendezvények lezajlottak, a megörökítéséért kijáró babérokat — bár kevés másoknak is jutott belőle — Klösz aratta le. A helyszín gyönyörű, a város reprezentációjában továbbra is kiemelt jelentőséggel bk, de már korántsem olyan újszerű és izgalmas, mint építése vagy a nagy ceremóniák idején. Ahogyan talán már maga a városfotográfia sem az, legalábbis megszokott, hagyományos formájában. A műfaj kifáradóban van, Erdélyi pedig későn érkezik. A sors különös játéka folytán kapcsolata az úttal mégsem szakad meg, sőt, az életének egyik meghatározó helyszínévé válik. 43 Nem valószínű, de elképzelhető, hogy a képanyag a Magyar Államvasutak támogatásával Kain Albert szerkesztésében ckko-Erdélyi Mór: Ar^Augus^ta yenekar koncertje a Us^ Ferenc téren, 1914. augusztus 27. Űjra a magasban, és újra az Andrássy úton, ám ezúttal már az élet rendez, a fotós csak igazodik. Erdélyi ad hoc feladatot kap. A Palermo és a Japán kávéház által közrefogott liszt Ferenc téren a tömeg ekkor még rendhagyónak tűnő, ám idővel annál megszokottabbá váló apropóból verődik össze. Az Andrássy út irányába ültetett - Szikla Adolf operaházi karnagy vezényletével, nemzeti színű zászlók alatt játszó - Auguszta zenekar 1914. augusztus 27-én lezajlott jótékonysági hangversenyét látjuk. A Monarchia épp egy hónapja hadban áll. Budapest háborús hátországgá vált. Mindennapjai, bár a kép ebből vajmi keveset árul el, immár aggodalmas légkörben peregnek. Egy korábban már látott helyszín: az Andrássy út eleje, ezúttal váratlan nézőpontból, mintha — a Foncière Biztosító bérházának első emeleti lakóiként — épp csak letekintenénk erkélyünkről az utcára. Sportverseny résztvevői gyülekeznek a rajtvonal mögött, mintegy száz futó. Előttük, az esemény idejére lezárt üres úton jólöltözött urak és fegyveres egyenruhások alakjai, a szervezők. A futók körül maroknyi, de elszánt szurkolóközönség, némelyek a jobb kilátás reményében a földalatti lejárójariban megjelenő Magyarország című albumhoz készült. Vö. BARÓTI 1997. 85. p.