Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)
Nagy Zita: A berendezett város - Fotográfusok az Andrássy úton (1875—1925)
amelyet részben ő maga tett naggyá. A sikeres, ügyesen forgolódó társasági ember benyomását keltő Klösz valójában konok, magányos alkat, már nem idegen, mégis mindvégig kívülálló, akinek választott hazájához és környezetéhez fűződő személyes viszonyulásáról sokszor csak mellékesnek tűnő, spontán megnyilvánulásaiból vagy reakcióiból következtetketiink. Erre vonatkozóan az Andrássy úthoz fűződő rendhagyó kapcsolata is számos adalékkal szolgál. A helyszínhez, ahol először igyekezett bizonyítani tehetségét, ahol először kísérletezett és tanult meg „látni", ahol felnőtt és megtalálta a szerencséjét. Személyes kötődését az út megnyitása alkalmából készült munkája — egyúttal az 1885-ös Országos Általános Kiállítás felé tett gesztusa - is jelezte. Klösz „neoreneszánsz" jelenség. Sokoldalú művész-vállalkozó. Egész pályája során megfontoltan, apró lépésekben, következetesen haladt: amint pozícióba jutott, megerősítette azt, majd rögtön építkezett is tovább. Fogékony volt minden újdonságra, tudásával, lehetőségeivel jól sáfárkodott, mértéket is tudott tartani. A George Kubier terminológiájával élve a „jó belépő" mintaszerű példája, aki időben is búcsúzik. Kortársai számára megkerülheteden figura. Igazi versenytársa nem akadt, nem akadhatott. Ahogyan követője sem. A magyar főváros nemzetközi rangra emelkedését a külföldi — főként német — kiadók élénkülő érdeklődése is jelzi. Az 1894-ben Berlinben alapított Neue Photographische Gesellschaft (jelenleg ismert) 59 budapesti felvételének egyikén az Operaház szerepel. A kép előterében a fellocsolt úttesten egy jól öltözött úr, egy konflis, mögöttük artézi-vizet szállító lovaskocsi, a járdán postaláda elegáns járókelők, a kép bal szélén pedig kávéházi terasz sarka látható. A profi módon készített, spontánnak ható pillanatképen Budapest eszményi úticélként jelenik meg. Olyan helyszínként, ahol a művészi élményre szomjazó vagy a nagyvárosi forgatagban elmerülni vágyó egyaránt otthonosan érezheti magát. 36 Mint a kiállítás zsűrijének tagja kitüntetésre, anyagi elismerésre nem pályázhat, mégis elkészíti és bemutatja 200(!) darabból álló panorámafelvételét, amelynek egymás mellé helyezett képein a Sugárút két oldala teljes hosszában életre kel az út összes épülete, egyenként, egymás után, az útba torkolló összes utcával, mintha egy fahrtkocsin gurulva fényképezte volna végig. A minden bizonnyal időt és fáradságot igénylő gigászi vállalkozásról sajnos ma Ismeretlen fényképes?: A spanyol király látogatása tiszteletére emelt dis^kapu azAndrássy út elején, 1908 Budapest Magyarország és a kultúra fővárosa. A kép tömör programajánlat, a még mindig népszerű „tömörlátvány"-ban. 38 „A spanyol kkályi pár látogatása ritka esemény, mert hétszáz esztendő óta spanyol kkályi sarjadék csak kétszer járt nálunk"— írta a Vasárnapi Újság. A római császárokéval vetekedő egykori világbkodalom e kései örököse, Xin. Alfonz illő fogadására a szervezők ezúttal az Andrássy út szokásos, zászlókkal, vkágfüzérekkel, drapériákkal, transzparensekkel emelt ünnepélyességét önmagában már nem ítélték elegendőnek. A befolyásos vendég tiszteletére a győztes hadvezéreknek az antikvitás óta hagyományosan kijáró diadalkapu készült, amelyen az uralkodó díszes kíséretével az itt töltött néhány nap során a város érdeklődő figyelmétől övezve többször is áthajtott. Az esténként kivilágított kapu nemcsak az előkelő vendégnek szóló nagyvonalú gesztus volt, de építői dicsőségét is hkdette. A magyar főváros figyelmes házigazdaként valójában egyenrangú felet, távoli rokont fogadott: „A fiatal Alfonz királynak anyja révén Frigyes főherczeg a nagymár csak a korabeli kiállítási katalógusok leírásai alapján alkothatunk fogalmat, a képsorozat későbbi sorsáról nem tudunk. LUGOSI 2002. 50. p. 37 KUBLER 1992. 38 A cég magyarországi tevékenységéről: BOGNÁR—FEhVTNCZI 2006. 13-15. p. 39 Spanyolok és magyarok VU, 55 (1908) 41. sz. 826. p.
