Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)
Nagy Zita: A berendezett város - Fotográfusok az Andrássy úton (1875—1925)
Ismeretlen fényképes^ (Neue Photographische Gesellschaft): A.^ Operaházj 1906 vendégeit, búcsúzik nagy halottaitól, és ünnepli önmagát.33 Közösség épül a térben és az emberek (pestiek és vidékiek) tudatában. Az ország sikereit a járókelők és a nagy események résztvevői immár közösnek érzik, közösen élik meg, és akként is nyugtázzák itt, az Andrássy úton, vagy látogatóként a nagy számvetések idején, az országos kiállítások tereiben. Ahogyan az Ezredéves Kiállítás az ország, a fővárosi pavilon pedig Budapest elért eredményeinek summázata volt, úgy szimbolizálhatná a főváros pavilonjában készült felvétel Klösz budapesti tevékenységét. A főváros kiállítási épületének központi terében megjelenik mindaz, amire a városegyesítés óta biztos kézzel kányított, és a Fővárosi Közmunkák Tanácsa koncepciói nyomán megszülető új főváros a legbüszkébb lehetett: a kkályi Várpalota makettje, Budapest rendezési terve, az Andrássy út szabályozási rajzai, a földalatti vasút alagútjára és az út fásítására született elképzelések. Végül a fotón, ha láthatatlanul, de ott van Klösz is, aki kamerájával mindvégig jelen volt és rögzítette e változásokat. Szép felvétele számadás és búcsú is egyben.34 A fotográfus és a városvezetés mindvégig szoros és gyümölcsöző munkakapcsolatának kezdetén Klösz még csak kisebb megbízásokat teljesített, a korszak végén már maga állt elő — például a Tabán bontásra ítélt épületeinek dokumentálására vonatkozó — témajavaslatokkal. Helyzete, pozíciója idővel sokat változott: maga is „intézménnyé" lett. A Millennium idején már elegáns VárosHgeti fasori villájában él.35 Beérkezett nyomdász, kiadó-, lap- és bérháztulajdonos. Jól ismeri a várost, 33 „Végre jött a király. Még a lovait is ölelgették. Mert akit mink szeretünk, megvan az szeretve." ÁGAI 1908. 415 p. Ágai Adolf (1836-1916). Eszék mellől 1840 körül költözik a családja Pest közelébe, Pécelre. Bécsben végzi az orvosi egyetemet, Porzó álnév alatt ekkor jelennek meg első írásai a Hölgyfutárban és a Vasárnapi Újságban. Pestre visszatérve humoros tárcákat, gyermekeknek szóló kiadványokat ír, szerkeszt. 34 Cégét 1898-ban jegyezteti be. 1903-ban társtulajdonosként maga mellé veszi egyik fiát, Pált. 1906 körül vonul vissza. 35 Utolsó műterme, egyben otthona a Városligeti fasor 49. szám alatt, 1894—1895-ben épül Schubert és Hickisch tervei szerint. Később nyomdaüzemmel bővítik. LUGOSI 2002. 66-71. p.
