Közérdekű iratok, adatok és az állampolgár. Levéltári Nap BFL, 1996 (Budapest, 1997)

Majsai Tamás: Kinek a titka?

c) Tisztában vagyok persze azzal, hogy az erkölcsi szempontok e megközelítésnél csak nehezen alkalmazhatóak. Ennek ellenére megkockáztathatónak tartom (bizonyos logikai összhangban a kiindulóponttal) azt a szintén csak munkahipotetikus jellegű „önkényességet", hogy az egyházi rendszer(ek) alapvetőnek mondható etikai axiómáihoz való hűség/hűtlenség annak mértéke szerint veendő számba, és tekinthető tehát funkcionális erejű tényezőnek az egyes magatartásformák elemzésénél, amennyire e komponens az adott közegben intézményszociológiailag releváns (függetlenül a szervezeti „haszon" máskülönbeni előnyeitől). d) A kommunikációs közeg résztvevői egyfelől azok a modus vivendit keresők voltak, akik az egyházi struktúra működését a meglévő mozgástér passzív akceptálásával látták célszerűnek kihasználni (feladataiknak elsősorban a szűkebb értelemben vett vallásos, individualisztikus ténykedésre koncentrálásával), másfelől pedig azok, akik a status quot dinamikus jelenségként értelmezve, az adott társadalmi-politikai berendezkedés értékrendjét valamilyen mértékben termékenynek tekintették, s tehát nem is utasították el a különféle szerepvállalásokat, s következőlegesen nem tartották (már eleve) inakceptábilisnek az egyházi működésnek a rendszerkonform, a rendszer stabilizációja irányában ható következményeit sem. 1) Az együttműködők szerepének megítélésénél figyelembe vehető közelebbi szempontok az 1960-as évekig terjedő szakaszra vonatkozóan: a) Az állami egyházpolitika szféráiban olyan mérvű, általános bizalmatlanság uralkodott a klérus szinte minden tagjával szemben, ami a lojálisnak nevezhetőkre sem volt különösebb tekintettel és ennél fogva már eleve indukáltbizonyos antikollaborációs féket is. Példaként megemlíthetjük, hogy a vizsgált közegekben az 50-es években az un. adatszolgáltatásokat nem az egyházügyis titkárral kapcsolatot ápoló papi elem, hanem más tényezők, így a járásonként beszervezett, szekuláris „segítő munkatárs" végezte.