Közérdekű iratok, adatok és az állampolgár. Levéltári Nap BFL, 1996 (Budapest, 1997)

Majsai Tamás: Kinek a titka?

csak az adott megye területén adódó speciális feladatok lebonyolítására felhívó utasítások; a megyei titkár éves jelentései és munkatervei, különleges ügyekben tett intézkedéseinek iratai etc.) Forrásarcheológiai szempontból fontos mozzanat, hogy a szervezet szoros munkaviszonyban állt a tanácsi apparátus más ágazataival is. így elsősorban a művelődési és agitációs-propaganda osztályokkal, valamint a lakás- és telekügyeket intéző részlegekkel. Intenzív kapcsolatokat ápolt azonban az MSZMP megyei, városi és járási bizottságaival és a HNF-al, s végül, de nem utolsó sorban a megyei rendőrkapitányságokkal és a rendőrkapitányságok égisze alatt tevékenykedő belügyi és titkosszolgálati alakulatokkal is. Ezeknek a szervezeteknek az iratai tehát mind fontos alternatív és kiegészítő forrásbázist kínálnak a kutatás számára. A hivatali működés során keletkezett iratok megmaradása egyáltalán nem tekinthető magától értetődőnek. Vizsgálati közegeimben például nemegyszer voltak többé vagy kevésbé hiányosak a legelemibb mutatók. Nem jelentéktelen azoknak a (közvetlen egyházügyis és más tanácsi) iratoknak a valószínűsíthető tartalmi értéke sem, amelyek a szokásos, törvényes eljárás keretében selejtezésre kerültek. Az 1951-től 1975-ig terjedő periódusban keletkezett iratok fokozottan hiányosak. Megjegyzem: az iratok történetében bizonyos esetlegesség is megfigyelhető. Egyik helyen például szinte teljes terjedelemben fennmaradtak az 1955-1956 közötti havi jelentések, míg másutt ez nem így van. Nem ritka eset, hogy a tanácsi ügyosztályok iratai közül „indokolatlanul" is hiányoznak a keresett egységek. Különösen a „kényes" ügyek esetében tehetünk szert ilyen — némi kutatói gyakorlat után szinte már előre látható — tapasztalatokra. Az 1975 körül bevezetett új (központosított) iktatási rendszernek köszönhetően mindenesetre valamivel megnőtt az iratok megmaradásának esélye.