Közérdekű iratok, adatok és az állampolgár. Levéltári Nap BFL, 1996 (Budapest, 1997)

Majsai Tamás: Kinek a titka?

kozás eszközeivel irányította viszont az egyházi külügyeket, valamint az egyes egyházak felső hierarchiájával való kapcsolatokat.) Munkájának hatékonyságát megyénként felállított egyházügyi szervezetek (titkárságok) segítették elő, élükön a (váltózó tituláckójú) egyházügyi megbízottal. Ez utóbbi — legalábbis az 1956 utáni időktől — kettős felügyelet alatt állott. Egyfelől a ÁEH-nak, mint fő- és szakfelügyeletet gyakorló intézménynek, másfelől pedig — lévén a szervezet egyszersmind a megyei (ill. fővárosi) tanács szakigazgatási szerve is — a VB-nek volt alárendelve. (A felügyelet gyakorlásával előbb a Megyei Tanács elnöke, később pedig elnökhelyettese volt felruházva. A Hivatal szakmai irányításának intenziválását az un. regionális instruktorok biztosították: az ÁEH azon munkatársai, akik egy vagy több megye egyházügyi titkárával álltak rendszeres és operatív kapcsolatban. Hasonló célokat szolgáltak továbbá a budapesti „szakmai" rendezvények, valamint — az 1970-es évektől — azok a nagyobb időközönként megtartott un. megyei koordinációs értekezletek is, amelyeket az ÁEH, a helyi párt- és állami vezetők bevonásával szerveztek.) A titkárság adminisztratív teendőinek ellátásához többnyire a VB titkárság adott személyzeti segítséget. II. Forrástörténeti szempontok A megyei titkárságnak a tanácsi apparátusban elfoglalt pozíciójából fakadt, hogy ügyviteli iratai a megyei hivatali apparátus irattárába kerültek, az un. titkos minősítésű dokumentumai pedig a központi „0"-ás, illetve „00"-ás iktatási rendszer keretében kezelték. (Ez utóbbi irategyüttesek körében fekszenek el pl. az ÁEH által a megyei titkárságokhoz megküldött bizalmas tájékoztatók, helyzetértékelések, az országosan érvényes, avagy