Közérdekű iratok, adatok és az állampolgár. Levéltári Nap BFL, 1996 (Budapest, 1997)
Tyekvicska Árpád: Az ő titkaik, a mi titkaink
„kedve", ha arra törvény vagy a komolyan vett és megkerülhetetlen társadalmi elvárás kényszeríti. Ilyenek híján (bár az adatvédelmi törvény alapján tulajdonképpen mi is követelhetnénk a fentiekhez hasonlókat) politikusaink könnyedén riogathatnak bennünket hol szélsőbal, hol meg szélsőjobb veszéllyel, nem egyszer mindkettővel alaptalanul. 4. Talán nem érzékeltük eléggé, de 1995-ben titkaink tekintetében rendszerváltozással felérő jogi aktusra került sor: a parlament elfogadta az államés szolgálati titokról szóló törvényt, mely egy éven belül kötelezővé tette az 1980 előtt keletkezett titkos iratok minősítésének felülvizsgálatát. A „kis rendszerváltozás" másik eseménye volt az ún. második ügynöktörvény, amelytől egyesek a szolgálatok valamiféle „megtisztulását" várták. Nem beláthatatlan titok, hogy a törvény politikai egyeztetését a két koalíciós párt eltérő múltképe is meghatározta. A végeredménnyel ma talán inkább a szolgálatok elégedettek. Bár be kellett ismerniük, hogy nem csak az átkos emlékű, mindenki által megtagadott III/III. végzett jogellenes tevékenységet, hanem részben a többi csoportfőnökség is, nem kétséges, a törvény fogalmi lazasága ad némi lehetőséget a számukra, hogy ízlésük szerint határozzák meg, mely iratok kezelésére jogosultak és melyekére nem. (Meggondolkodtató, hogy egyetlen elemében sem tudták elfogadni azokat a módosító javaslatokat, amelyek az adatvédelmi biztos alábbi véleményére épültek: „tekintve azt is, hogy mind egyéni, mind pedig közösségi szinten egyenlőtlen információs helyzet állna elő akkor, ha irataikat a működő szolgálatok csakis maguk vizsgálnák felül, a vizsgálatot úgy kell elvégezni, hogy abba a szolgálatok munkatársai mellett külső kontrollt jelentő, szi-