Közérdekű iratok, adatok és az állampolgár. Levéltári Nap BFL, 1996 (Budapest, 1997)

Majsai Tamás: Kinek a titka?

Az őket sújtó intézkedések ennek megfelelően nagyságrenddel alatta is maradtak a közvetlen politikai előjelű (felhangú) tevékenységet folytató lelkészekkel szemben foganatosított fellépéseknek . (Utóbbiaknál az egy­házügyis nem habozott azonnal kongruamegvonást kérni, állásból való fel­függesztéssel fenyegetőzni, vagy azonnali áthelyezést követelni.) Politikai súlyuk megítélését tükrözi az is, hogy a fegyelmezést az egyházügyi titkár szívesen adta át az egyházi feletteseknek. („A felelősség egy részét az es­peresekre bíztam [], hogy ez az egyháznak az ügye és az egyháznak határo­zottabban kell fellépni velük szemben" — áll az egyik jelentésben.) Meg­jegyzem: Ettől eltérő, az egyéb irányú „klerikális" oppozíció megítélése alá estek a pietizmus olyan militáns-aktivista alakzatai, amelyek axiomatiku­sán kivonták magukat az ellenőrzés lehetősége alól és teológiájukban az antietatizmus (antikommunizmus) eszméit írták zászlójukra. Az individualista-ahistórikus spiritualitást megjelenítő, politikailag si­mulékony kegyesség ellen gyakran merült és merül fel, és nem is minden alap nélkül, a rendszerrel szembeni rezerváció erőit belülről segítő, a poli­tikum transzmissziós szerepét betöltő elvi alapú kritika vádja. Ugyanakkor nem vitatható, hogy a vallásos élet eme artikulációja az egyházi önértel­mezés rendelkezésre álló paradigmái közül az egyik olyan autentikus al­ternatíva is volt, aminek jelentős érdemei vannak az egyházi értékrend és közösségi formák adott körülmények közötti túlélésében. (Hasonló követ­keztetésre juthatunk, ha társadalompolitikai és pasztorációs szempontból közelítünk e jelenséghez. Azaz, ha azt vizsgáljuk, hogy a lélekölő, frusztráló mindennapok közepette kínált pneumatikus alternatíva nem volt-e lega­lább olyan értékű, mint a politikai-kulturális resistance keményebb formáit dinamizáló, népegyházi ihletettségű magatartásminták?) Egyháztörténeti szempontból különös, hogy az irányzatnak maga az egyházi közeg tulajdonított (és tulajdonít is) valós horderejénél lényegesen

Next

/
Thumbnails
Contents