Közérdekű iratok, adatok és az állampolgár. Levéltári Nap BFL, 1996 (Budapest, 1997)
Majsai Tamás: Kinek a titka?
egyéb egyházi tevékenységi formák, politikai-kulturális-ideológiai agitációk alanyaiként jelentettek szálkát a hatalom szemében.) Tekintve a velük szembeni kemény ököl politikáját (fizikai veszélyek, áthelyezés, egzisztenciális ellehetetlenítés etc.), s mindennek a reprezentált közösséget is érintő következményeit, óhatatlanul felmerül az az intézmény történeti kérdés (éspedig nem kevésbé komolyan és legitim módon, mint a kritikátlanulamorálisan sodródók esetében), hogy azokra nézve, akik mindezt nem vállalták, s akik így szinte akaratlanul is az „együttműködők" oldalára kerültek, alkalmazható-e az általánosító értelmű kollaboráció kategóriája? Különösképpen eleven e kérdés, ha még néhány további szempontot is végiggondolunk. Például azt, hogy azok előtt, akik egy idő után megtörtek, bűnbánatra kényszerültek, immár szinte nem maradt más, mint elfogadni a legrosszabb értelmű lojalitás rituális követelményeit; hogy a („közvetlen") ellenállás nemcsak erkölcsi tőkét indukált, de halmozottan gerjesztette az alkalmazkodás mechanizmusait is; hogy az oppozíció képviselőinek egy jelentékeny (eddig komolyan senki által nem elemzett) része annyira „belső" szálakon kapcsolódott a megelőző rendszerhez, ami az egyháziasság önmagában vett politikai mitologumenonától eltekintve is alkalmas volt az állami represszió felkeltésére. 2) A rendszerrel kommunikációs viszonyra törekvő másik jelentős egyházi áramlatot a mérsékelten apolitikus (a hatalmi-politikai kereteket formai-jogi értelemben maradéktalanul akceptáló, az ezen túlmenően támasztott elvárásoknak azonban csak minimálisan és különféle alternatív technikákkal eleget tevő), intenzivisztikus, lényegileg erősen individuális irányú vallásosságot favorizáló irányzat emberei (általános kifejezéssel: a pietisták) alkották. Pozíciójuk ugyancsak rendszeresen visszatérő problémátjelentett az egyházügyi megbízottak praxisában. Illusztrációként álljon itt két részlet az egyik egyházügyi titkár jelentéseiből:
