Kossuth Lajos alkotmányterve (Budapest, 1994)

módját, hogy a nemzetközi tényezők figyelmét felhívja személyére és a magyar ügyre. Igyekezett javára fordítani az elzártságot - ugyanúgy, ahogy ezt 1837 és 1840 között, börtönbüntetése alatt tette. Akkor tanult, és politikai nézetrendszerét formálta. Most is ezt tette, hiszen Alkotmányterve egyszerre összegzés és program is - olyan dokumentum, amit egy politikai emigráns nem is szánhat más célra. Az intellektuális erőfeszítés és a politikai változások befolyásának bizonysága, hogy az idők során több szövegvariánssal próbálkozott, ami az alapelveket nem, érvényesítésük határait viszont érintette. Kossuth írásában alapvető politikai értékeinek summázatát nyújtja, s szokásához híven nem riad vissza a jelszószerű megfogalmazásoktól sem. Mintegy politikai „credo"-ként írja: „én hazám jövendőjét nem a hatalomban, hanem a szabadságban keresem". Jellegzetes XIX. századi s egyben Kossuthra valló megoldás az is, hogy költők szavaival világít meg politikai mondandót. Ezért szerepel a szövegben Thomas Moore ír költő sora, s ezért idézi németül Schiller egyik versét. (Az idézet magyarul: )r

A láncletépő rabszolgától félhetsz, de ne félj a szabad polgártól.") De ugyanígy hivatkozási alap a történész Thomas Maculay mondandója is, hiszen a korabeli műveltségmodell szerves részét képezte a história is-