Kossuth Lajos alkotmányterve (Budapest, 1994)

merete. Kossuth reformkori önmagát ismétli azáltal is, hogy nyelv-újító, nyelvművelő hajlamát - ha mérsékelten is - szabadjára engedi. Ennek példája a „népies" szó. A XX. században oly sokféle - gyakran testetlen - tartalommal telítődött kifejezés nála a démos (nép) szó jelzői változatának, a demokratikusnak a megfelelője. Népies önkormányzat - írja, s ez nem tesz mást, mint demokratikus önkormányzat. Az emigráns kormányzó nem öncélúan csillantja meg politikai értékeinek, műveltségének, habitusának ötvözetét. írása nagyon határozottan tükrözi azokat a tanulságokat, amelyeket számára 1848/49 jelentett. Ezért helyezi középpontba a nemzetiségi kérdést, s a szabadságjogok intézményesítésének keretében ezért ad kitüntetett szerepet a nemzeti-nemzetiségi problematikának. Érvelése a jövő irányába nyitott, s a külföldi intervenciókra alapozódó politikai megoldásokkal szemben a szabadságértékek és a nemzeti-nemzetiségi aspirációk belpolitikai összeegyeztethetőségében keresi a kibontakozás lehetőségét. (Kossuth elgondolása a századvégszázadelő osztrák és magyar szociáldemokráciájában is felbukkan, hiszen a kulturautonómia gondolata erős rokonságot mutat az Alkotmánytervezet bármely szövegvariációjának megközelítésével.) Kossuth nemcsak a hazai tanulságokat, hanem a nemzet-