Kossuth Lajos alkotmányterve (Budapest, 1994)

polgárönérzet, az egyéni méltóság tudata és gyakorlata, amely ily módon békésen összefér a nemzeti hovatartozással s a nemzeti tradiciókkal, Kossuth szavaival: „a nyelv a nemzet geniusanak... tüköré. Az angol magát englishmannek, angol embernek nevezi. Az ember, az egyén a főnév, a nemzet csak adjectívum. A mi nyelvünk is megtűri, mert történelmileg kifejlett nemzeti geniusunk hozza magával ezt a kifejezést «magyar ember vagyok»". Az emberi méltóság igénye, a nemzeti és liberális demokratikus értékek ötvözése, a népfelség elvének önkormányzati elvként való értelmezése - mindez Kossuth szellemi-politikai tevékenységének szerves része. A sok megfogalmazás közül ezt a kossuthi alapállást talán legegyértelműbben azon írása jelzi, amit 1851-ben, a kisázsiai Küthayában, száműzetésében vetett papírra. írásának címe: Javaslat Magyar Ország jövő politikai szervezetét illetőleg - tekintettel a nemzetiségi kérdés megoldására". Az utókor egyszerűbben, rövidebben, csak „Alkotmányterv" néven említi a dokumetumot. Nem mindennapi körülmények között született az írás. Az 1849 augusztusában az országból távozók, emigrációra kényszerülők serege a Török Birodalom felé vett irányt. Kossuth is ezt az utat választotta, s előbb Viddinben, majd Sum-