Kossuth Lajos alkotmányterve (Budapest, 1994)

cserében nem sok előny volna, mert az egyuralmi omnipo­tentia legalább ellentállásra ébresztett; a parlamentáris om­nipotentia a szabadság nevében tipor az egyesületi, a köz­ségi, a megyei közélet szabadságán, s az önkormányzat bu­zogányával veri agyon az önkormányzatot." Éppen ezért ­írja - „aki a parlamentáris felelősség elméletét (nálunk még ezenfelül nagyos hiányos elméletét) elégnek találja arra, hogy a nép önkormányzati joga mindinkább és inkább con­fiskaltassék a kormány számára, az nem a szabadságnak hó­dol, nem a modern alkotmányos állameszme valósításán dol­gozik, hanem visszalökdösi a nemzetet a XV. század esz­méinek uralma alá." Nemzetének nem harmadik utat ajánl, hanem az angol­szász rendszer követését. Ha nemzetünk „nem az ország­gyűlési többség zsámolyán ágaskodó miniszteri omnipoten­tiát, nem «minden lében kanál» minisztereket, hanem repre­zentatív gouvernement-t, képviseleti kormányt akar, úgy kér­dés sincs róla, hogy ezzel a minden miniszteriális avatko­zással ment önálló törvényhatósági önkormányzat nemcsak tökéletesen összefér, de sőt annak nélkülözhetetlen kiegé­szítő részét képezi." S hogy mi célja a szabadságnak, az önkormányzatokon át érvényre juttatott osztatlan tulajdonnak? A polgárerény, a

Next

/
Thumbnails
Contents