Kossuth Lajos alkotmányterve (Budapest, 1994)

cserében nem sok előny volna, mert az egyuralmi omnipotentia legalább ellentállásra ébresztett; a parlamentáris omnipotentia a szabadság nevében tipor az egyesületi, a községi, a megyei közélet szabadságán, s az önkormányzat buzogányával veri agyon az önkormányzatot." Éppen ezért írja - „aki a parlamentáris felelősség elméletét (nálunk még ezenfelül nagyos hiányos elméletét) elégnek találja arra, hogy a nép önkormányzati joga mindinkább és inkább confiskaltassék a kormány számára, az nem a szabadságnak hódol, nem a modern alkotmányos állameszme valósításán dolgozik, hanem visszalökdösi a nemzetet a XV. század eszméinek uralma alá." Nemzetének nem harmadik utat ajánl, hanem az angolszász rendszer követését. Ha nemzetünk „nem az országgyűlési többség zsámolyán ágaskodó miniszteri omnipotentiát, nem «minden lében kanál» minisztereket, hanem reprezentatív gouvernement-t, képviseleti kormányt akar, úgy kérdés sincs róla, hogy ezzel a minden miniszteriális avatkozással ment önálló törvényhatósági önkormányzat nemcsak tökéletesen összefér, de sőt annak nélkülözhetetlen kiegészítő részét képezi." S hogy mi célja a szabadságnak, az önkormányzatokon át érvényre juttatott osztatlan tulajdonnak? A polgárerény, a