Levéltár és nyilvánosság - Levéltári Napok BFL, 1992 (Budapest, 1993)

Rainer M. János: Hazugságok és hamisítások Keletkezés, célok és módszerek - a Nagy Imre-per Fehér könyve

Látszólag tehát minden a legnagyobb rendben van. Kitérésképpen: amíg az efféle dokumentumokat hét lakat alatt őrizték, úgy gondoltam, azért teszik ezt, mert az ilyesféle előterjesztések és a vezető szervek ülései valahogy arról szólnak, "ami van". Ezekben nem a kifelé szóló "nyelv" használtatik, valós információk és tényleges tennivaló felett folyik a vita, s a semmit sem jelentő általánosítások, mint a "dolgozó tömegek hangulata", vagy a "munkásosztály nagy többsége" és hasonlók - nos ezt meghagyták nekünk. Szirmai idézett előterjesztése is mutatja, hogy erről bizony nagyrészt szó sincsen. De csak nagyrészt. A kincstári felütés után tudniillik Szirmai így folytatja: "Mégis tekintettel a nyugati ellenséges rádió és a hazai ellenséges erők agitációs tevékenységére és arra, hogy pártszervezeteink érvelése ... nem mindig egységes, szükség van a párttagság, a tömegszervezetek és az állami élet vezetőinek részletesebb informálására".

6 Szó sincsen más a dolgozó tömegekről, az értelmiségről, de még a középparasztságról sem - ha a Szirmai által szabatos közhelyekben leírt csoportokat a modern szociológia közhelyére fordítjuk, akkor a vezető politikai elit az, amelyet informálni kell. (A párttagság soha sem a százezres tagságot jelenti ebben a "double-speakben", hanem az úgynevezett aktívát, amely az elit belső körei és a tagság közötti csoport.) Az előterjesztés ezután 9 fejezetben 27 kérdést illetve véleményt sorol fel, amelyre az előbb említett csoportok választ várnak. Ezek között találhatók olyanok, melyek nyilvánvalóan tényleg ebből a körből eredtek: "Miért nem volt nyílt tárgyalás? Igaz - mondják egyes munkás csoportok, hogy a nyílt tárgyalás hátráltatta volna a normális munkamenetet - de kibírtuk 5) Magyar Országos Levéltár 288/22/1958. 1. o.e. 80. oldal. 6) Ugyanott