Levéltár és nyilvánosság - Levéltári Napok BFL, 1992 (Budapest, 1993)

Pető Iván: Ami a korábbi forrásközlésekből kimaradt

dania, de mégis megtette. Gondoljunk csak olyan forrásokra, mint Sík Endre: Vihar a levelet című könyve, vagy Borsányi György: Kun Béla életrajzára, vagy esetleg a levéltárosok körében ismert Sorsforduló című kötetre. Még mindig a források keletkezése oldaláról közelítve a témát: vannak ennek a korszaknak nem csak tematikus, hanem fogalmi, terminológiai tabui is. Voltak dolgok, amiket nem lehetett annak nevezni, amik. Ezért is érdemes egyebek között - ezt csak mellékesen jegyzem meg - a monográfiákra, feldolgozásokra is kitérni. A publikációk - mármint a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években megjelentek - a mai, az értő olvasó számára meglepően sok mindent elmondtak, olyasmit is, ami tulajdonképpen tabunak számított, csak nem nevezték néven a dolgokat, és ettől az esetek döntő többségében nem arról szóltak a publikációk, amiről szólniuk kellett volna valójában. Az egész probléma abból ered, hogy létezett egy szemlélet, és egy hozzá tartozó nyelv, amelytől a mai szemmel nézve, meglepően korrekten leírt tartalomnem egyszer láthatatlanná vált. Ez a szemlélet, ez a nyelv, egyszerűen eltakarta az érdemi tartalmat. Részletezés nélkül: ez a szemlélet, mintegy célirányos történelmi fejlődésként ábrázolta az eseményeket, mintegy eleve a kommunista párt objektíven létező igazságához viszonyította mindazt, ami történt az 1944-45 utáni korszakban. Legfeljebb a párt hibáiról beszélt, de ezek valamihez viszonyított hibák voltak, s ezzel akarva-akaratlanul a történelmi szükségszerűség logikájának megfelelően tartott torz tükröt a tények elé, és e torz tükörben minden másképp festett, mint a valóságban, még látványos elhallgatások nélkül is. Itt ismét érdemes kétféle elemet különválasztani. Voltak, akik alapjában véve azonosultak a rendszerrel, elfogadták a politikai, ideológiai ihletésű szemléletet, a fogalmi rendszert, ezt használva tulajdonképpen bártan leírták a történéseket, természetesen az evidens tabukat figyelembe véve. A hatvanas években keletkeztek ilyen monográfiák, amelyek ha a valóság ismeretében olvassuk őket, akkor meglepő dolgokat, leleplező tényeket is