Levéltár és nyilvánosság - Levéltári Napok BFL, 1992 (Budapest, 1993)
Pető Iván: Ami a korábbi forrásközlésekből kimaradt
tartalmaznak. De ha valaki nem ismeri, hogy valójában mi történt, akkor ezekből a munkákból nem nagyon tudja meg, hogy mi volt a valóság, és főleg azt nem tudja meg, hogy mi miért történt. Semmit sem lehet ezekből tulajdonképpen megérteni, tehát a történeti munkák valódi funkcióját, valódi célját ezek a művek nem tudják kielégíteni. Némi jóindulattal ezekre a publikációkra, és erre a szemléletre azt lehetne mondani - Lukács György nyomán - hogy ami ezekből kitűnik, az a realizmus diadala. Hiszen a szerző szándékától függetlenül derülnek ki olyan tények az értő olvasó számára, melyeket a szerző nem kívánt volna elmondani. E mellett voltak olyanok is ebben a korszakban akik tudták, vagy tudni vélték, hogy mit is akarnak leleplezni, sejtettek valamit abból a valóságból, amelyet fel kellett volna tárniuk, de tudták, hogy a valódi mondanivalójuk elmondhatatlan, ezért már a hatvanas-hetvenes években, de még a nyolcvanas években is a sorok között kívánták elmondani érdemi mondanivalójukat. Ők tehát tudatosan csinálták azt, amit az előbb említett szerzők véletlenszerűen csináltak Természetesen az utóbb említettek is az elvárt fogalmi rendszerrel írták le véleményüket, de mivel tudták a nagy titkot, ismerték a rendszer valódi természetét, nemcsak a tételesen ismert tabukat kerülték ki, de még a realizmus diadalára sem adtak esélyt, mert ők szándékosan eldugták mindazt, amit el szerettek volna mondani. Bizony sokszor annyira sikerült kódolniuk leleplezéseiket, olykor jelentéktelen leleplezéseiket, hogy rajtuk kívül szinte senki nem vette észre, hogy milyen bátor mondanivalót fogalmaztak meg. Most csak néhány valódi tartalmat leleplező nyelvi fordulatot emelek ki, nem a teljesség szándékával, csupán azért, hogy világos legyen amire gondolok. A szemléletmódot magát itt nem kívánom részletezni, elemezni. Mindenki emlékszik még hogy egy bizonyos korszakot népi demokratikus korszaknak neveztek, munkás-paraszt szövetségről esett sokszor szó. KGST-egyeztetésnek neveztek bizonyos dolgokat, és mondjuk amikor azt nem akarták írni, hogy utasítás érkezett Moszkvából, akkor azt vetették