Levéltár és nyilvánosság - Levéltári Napok BFL, 1992 (Budapest, 1993)

Pető Iván: Ami a korábbi forrásközlésekből kimaradt

1947-től - ez is közismert - a nyilvánosság kizárásával születtek olyan döntések, amelyek normális politikai berendezkedésben nyilvánosak: nem volt érdemben parlament, nem volt sajtószabadság, nem volt ellenzék, nem alkotmányosan szabályozott szervezetek határozták meg az ország működését - gondolok itt a létező egyetlen pártra - tehát egyszerűen más mechanizmusban működött az ország döntési rendszere, mint ahogyan az normálisnak nevezhető. Másként keletkeztek tehát a források, sőt: más források keletkeztek, mint mondjuk egy demokratikus rendszerben. De ami keletkezett az is titkokká vált. Levéltári irat lett sok olyan forrás is, amely más országokban a teljes nyilvánosság számára hozzáférhető, a sajtón keresztül, vagy parlamenti információként. Tehát ma is levéltári forrásként kell megközelíteni olyan információkat, amelyek máshol - a szónak levéltári értelmében - nem minősülnek forrásnak. Mi volt az, ami megteremtette a tabukat? Természetesen a rendszer önképe, ami persze változott, de az alaptermészete maradt. A nyilvános társadalom körülbelül úgy működik, hogy minden publikus, aminek eltitkolását különleges ok nem indokolja, vagy személyiséghez kapcsolódó jogok nem tiltják. A nem nyilvános társadalom - és ez áll a korábbi magyar rendszerre is - éppen fordítva, úgy működik, hogy a publikus információk körét kell meghatározni, minden egyéb információ tulajdonképpen titkosnak minősül, minden egyéb információ az gyakorlatilag olyannak minősül. Persze az évtizedek során ezek a normák, ez a szigorú szabály enyhült, de működött, az alaphelyzet nem változott. Vagyis: minden konkrét tiltás nélkül eleve elhallgatásokra épült a rendszer. Az elhallgatásokon túlmenően voltak kimondott titkok, tabuk is. Ezeket esetleg tételesen is felsorolták, például a hetvenes években, amikor a viszonylagos nyitottság már elkezdődött Magyarországon. Itt most el lehet tekinteni, azt gondolom, néhány véletlen kisiklástól, hogy ki-ki tudott valamit, amiket nem lett volna szabad az adott korszak normái szerint kimon-