Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)

A korszak, melyet Budapest „újkorának", „fénykorának" neveztek már a kortársak is, egyre távolodik tőlünk. A később boldognak nevezett békeidők utolsó időszaka ez, amikor az országban felgyorsult gazdasági és társadalmi változásokkal párhuzamosan Budapest lehetőségei is kitágultak, s a hirtelen naggyá nőtt város - tehetséges vezető gárdájának irányítása mellett - szinte robbanásszerű fejlődésnek indult. E fejlődés sok szálon fut, s a területek eltérő sajátosságai miatt természetesen egyenlőtlen. Az eredményeket a korabeli „közvélemény" néhány kiemelkedő személyiséghez kapcsolta, amiben nagy szerepet játszott a főváros akkori vezetőinek személyes karaktere, érdekes egyénisége. Messze álltak a későbbi korok szürke bürokratáitól, ők a legkülönbözőbb színtereken - a kávéházaktól a kis- és nagyobb léptékű politikai körökig mindenütt - képviselték nézeteiket s igyekeztek támogatóik táborát minél szélesebbre vonni. A város különböző kerületeiben működő kaszinókban és polgári körökben a polgárságnak minden rétege valamilyen szinten véleményt nyilváníthatott a fővárosi politikáról. A politikusok és az értelmiségi elit árnyékában élt „átlagpolgár" szemléletét ma alig ismert mikrokörnyezet, jelenségek, ideológiák formálták és tették sajátossá, magyarrá és egyben közép-kelet-európaivá. Az 1900-as évek fővárosában „együtt élő" művelt arisztokrata és a nemzetiségi peremvidékről ideérkezett, munkát és szerencsét kereső parasztember lehetőségei képezik két szélső pólusát annak a skálának, melyen a népesség életforma, gazdasági lehetőségek és kulturális színvonal tekintetében elhelyezkedett. I. A századelő Budapestje A kiegyezést követő évtizedek a főváros lakosságának fantasztikus mértékű növekedését hozták, annak ellenére, hogy a gazdasági lehetőségek bővülése ezzel messze nem állt arányban. A csúcsot a XIX. század utolsó évtizede jelentette, amikor a népesség közel negyedmillióval gyarapodott. Év 1870 1890 1900 1910 1920 Lakosság száma 280 349 506 384 733 358 880 371 928 996 Az 1870-es évet alapul véve a lakosság száma több, mint háromszorosára emelkedett. Ezt az ütemet a korabeli Európában csak Hamburg közelítette meg, s így történhetett, hogy az Európa nagyvárosai között elfoglalt 17. helyről Budapest 1900-raa 8. helyre került, megelőzve Hamburgot, Varsót, Madridot és Rómát. A „népességszám" emelkedését csak megkésetten követte az iparosodás és az urbanizáció folyamata. A változásokat a foglalkozási megoszlás adatsorai érzékletesen mutatják.