Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)
Keresők 1869 1900 1910 Keresők fő % fő % fő % őstermelés 11 693 7,4 5660 1,4 5 294 1,0 Bányászat 17 0,0 240 0,1 389 0,1 Ipar 52 562 33,3 161039 41,7 218068 44,2 Kereskedelem - hitel 11411 7,2 46731 12,1 64 481 13,2 Közlekedés 4 890 3,1 22 863 5,9 30 462 Közszolgálat, szabadfoglalkozások 8 410 5,3 31240 8,1 43 753 8,9 Hadsereg 9 873 6,2 16 484 4,1 16 633 3,4 Napszámosok 27 446 17,4 19195 5,0 11 485 2,3 Vagyonukból élők 2 497 1,6 12 756 3,3 15 795 3,2 Házicseléd 24 319 15,4 57 204 14,8 70117 14,2 Egyéb és ismeretlen 4 959 3,1 12 929 3,5 16 095 3,3 összesen 158 077 100 386 341 100 492 975 100 A városegyesítéskor a kereső népesség 7,4 %-át foglalkoztató őstermelés a századfordulóra visszaszorul, s hasonló arányú a csökkenés a napszámosok rétegénél is. Az iparosodás gyorsulása következtében ugyanakkor az ipari foglalkoztatottak száma 1910-re négyszeresére növekszik, s még szembetűnőbb az emelkedés a kereskedelem és a hitel ágazataiban, valamint - a városi tömegközlekedés kiépülése nyomán - a közlekedésben is. A középpolgári réteg lassú gyarapodásához igazodik a házicselédek számának emelkedése is. E fejlődéssel párhuzamos a városigazgatásban foglalkoztatottak és a tisztviselők, illetve szabadfoglalkozásúak (többnyire értelmiségiek) számának bővülése - közel ötszörösére. A városnak „rövid néhány évtized alatt kellett megalkotnia mindazokat a közműveket és intézményeket, amelyeket egy nagy várostól joggal megkövetelnek. Vízvezetéket, csatornázást és közegészségügyi intézményeket, szabályozást, kulturális intézményeket kellett létesítenie, hogy eljuthasson arra a nagyvárosi nívóra, melyre más, szerencsésebb körülmények között élő fővárosok hosszú, talán évszázados fejlődéssel jutottak el.** 3 ' Az 1906-ban készült tanácsi előterjesztés - melyben a kormány támogatásáért folyamodnak a főváros zilált pénzügyeinek rendezése érdekében - részletesen és találóan elemzi az anyagi viszonyokon keresztül a főváros korabeli állapotát. A megnövekedett igényeket csak kölcsönök felvételével lehetett valamelyest kielégíteni, a beruházások a főváros bevételeiből nem voltak fedezhetőek. A gyors átalakulás következményei a város külső képén is tükröződtek. A városegyesítés idején legvárosiasabb a Lipótváros, 4 ^ melyben a két- és többemeletes házak a jellemzőek (58,6 %), míg a Belvárosban a magasabb házak aránya csak 41,9 %. A főváros többi kerületeiben emeletes házak ennél lényegesen kisebb arányban találhatók, földszintes volt a budai házak 83,4, s a pestiek 72,8 %-a. 1920-ra a földszintes házak aránya Budán 67,5, a pesti oldalon 42,3 %-ra csökkent. 5/ A gyors betelepülés egyes kerületek óriási túlnépesedését hozta - legsűrűbben lakott terület az 1910-es évekre az Erzsébet, 6/ a Lipótés a Terézváros. 1
