Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)
képviselő javasolja, hogy a közoktatási bizottság által jelölésre került tanítók minősítését jelentessék meg a Fővárosi Közlönyben, ez válasz nélkül maradt, s megvalósítására korszakunk végéig sem került sor. 1 3/ Forrásainkból nem tűnik ki, mekkora szerepet játszott a kiválasztás e sajátos mechanizmusa az elemi oktatás színvonalának alakulásában, de hatása nem elhanyagolható. A női pályák korlátozottsága miatt az oktatásirányítás állandóan új utakat keres az igények kielégítésére. Továbbképző szabad iskolák létesítését tervezték, ahol szakkurzusokon gyakorlati képzést kívántak nyújtani részben hagyományos, részben a nők számára még kevéssé ismert foglalkozási ágakban. A választék az irodai munkától a laptudósítóig ível, ami az ötletadó Déri tanácsnok szabad szellemét mutatja. Az első sorozatot az Aréna úti polgári iskolában meg is nyitották 1913-ban. A választás nem véletlenül esett erre az iskolára, mint említettük, itt hozták létre az első fővárosi kerti iskolát, ahol nemcsak a kert, de a korszerű felszerelés és a nevelőiskola eszméjének a gyakorlatba való átültetése is a szabadabb és modernebb oktatás megvalósítására nyújtott lehetőséget. Az iskolát 1913-ra négy osztályossá fejlesztik, s kertjének területét a főváros - a további bővítés reményében - megvásárolja. A polgári iskolákhoz kapcsolt női kereskedelmi tanfolyamok számát is növelték, újabb ötöt indítottak 1912/13-ban, s tantervüket Déri tanácsnok külön utasítással szabályozta. A formális képzés háttérbe szorításával erősítette a tanfolyamok gyakorlatias irányát, közelítette a valós társadalmi igényekhez. A lakásviszonyok és a rossz életkörülmények következtében a fővárosban is sok gyermek szenvedett tuberkulózisban. Az ügyosztály összeírást rendelt el, s a beteg gyermekek számára erdei iskolák megnyitását tervezte. 175/ A gyermekek egészségi állapota miatt Bárczy különös gondot fordított a testnevelés reformjára, saját titkárát, Stankovits Szilárdot bízta meg a munkálatok összehangolásával. Az elemi és polgári iskolákban a német típusú tornaoktatást a modem „svéd-tornarendszerrel" váltották fel. Az új módszer - a testgyakorlás változatosabb, szabadabb formáival - a gyermekek számára kellemesebbé tette az órákat, ezt tükrözte a kitűzött cél is, melyet a „test arányos, harmonikus fejlesztésében" foglaltak össze. 176/ Az új rendszer az oktatók számára is ismeretlen volt, ezért a tanács tanfolyamokat indított, 10 tanítót pedig Koppenhágába küldött, akik részére adán állami tornaképzőben 3 hetes képzést szerveztek. Dániában a tanítók testnevelés órákon is részt vettek, így az ott elterjedt svéd módszert a gyakorlatban is megismerhették. A magyar tanítók meglátogatták a koppenhágai városi („községi") iskolák akkoriban világhírű tengeri uszodáit, s az éppen akkor nyílt óriási sporttelepet is. Az ügyosztály a testnevelés új módszerének bevezetésével párhuzamosan saját szakfelügyeletről is gondoskodott, s a lazább, kötetlenebb testi nevelés kiegészítésére játékok elterjesztését is kezdeményezte. A módszerek és játékok megismertetése, a mielőbbi alkalmazás érdekében Déri tanácsnok Georg Kerschensteinerrel, a már említett neves pedagógussal - müncheni tanügyi tanácsnokkal - keresett kapcsolatot. 1912 szeptemberében ő rendezett Németországban 18 budapesti tornatanító részére 3 hetes elméleti és gyakorlati tanfolyamot, amit tanulmányúttal is kiegészített. 177/ Az iskolákban „a túlhajtott fegyelmezés bilincseit fölváltotta a sportszerű szabadtéri játék, a játékdélutánok, az úszás, a korcsolyázás, a szánkózás, a vívás, a ski-sport". 178/ Az egészségi szempontok miatt Déri tanácsnok azt is előírta, hogy a lehetőségek szerint tartsák szabadban a tornaórákat. 179/
