Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)

A belvárosi felsőbb leányiskolában és leánygimnáziumban új önképzőkörök nyíltak - történelmi és filozófiai tárgykörben -, s a modernizálást szolgálta a leányok számára egy új tárgy: a fizikai gyakorlatok bevezetése. A XIV. ügyosztály hatáskörébe sorolt rajz-, ének-, zene- és kézimunka-tanításban is folyamatosak a változtatások. A zenetanítás, s a tanfolyamok irányítását továbbra is Kacsóh Pongrác látta el, mint az ügyosztály ének- zeneművészeti szakelőadója, s 1912-ben új szabályzatot dolgozott ki a tanfolyamok számára.

180/ A zeneoktatás e formájában résztevevők száma 1913-ra tovább emelkedett. Növelték a kísérleti rajzosztályok számát (kettőről ötre), s a Pedagógiai Szeminárium javaslatára kezdeményezték a munkaiskola külföldi tapasztalatainak hasznosítását. A szemináriumon előadást tartott erről Oscar Seinig, a charlottenburgi munkaiskola rektora, s a hirtelen támadt érdeklődés hatására a tanács 1912-ben öt tanítót küldött hozzá Franciaországba tanulmányútra. A hazatérő tanítók még ugyanebben az évben lehetőséget kaptak az elemi iskolákban - a tanítási órák anyagához kapcsolódóan - a munkaoktatás bevezetésére. Az iskolaépítési program létesítményeinek belépésével az iskolák további zsúfoltsága enyhült. Míg 1909-ben - mint említettük - 402 osztály kényszerült váltakozó oktatásra s 336 osztály 13400 tanulója bérházakba elhelyezett iskolákba járt,

181/

korszakunk végére az iskolák kikerültek a bérházakból s a váltakozó osztályok száma elenyészően kevés volt.

182/ Az újonnan épült iskolákat a tanács a legkorszerűbb felszereléssel látta el, s a beruházási megtakarításokból a régi iskolák felszerelését is kiegészítette. Az iskolákat az Iparművészeti Társulattól rendelt népies kézimunkákkal díszítették, a háztartási iskolákat gáztűzhelyekkel és varrógépekkel látták el, s az iskolai könyvtárakba folyóiratokat rendeltek - 50000 Koronát meghaladó értékben. 1 1912-ben végleges formát nyert a fővárosi szakfelügyelet. Az áprilisi közgyűlésen jóváhagyott szabályzat a kisdedóvóktól kezdve az összes népoktatási intézmény és tanonciskola szakfelügyeletéről rendelkezett.

184/ A központi tanfelügyelet a helyi hatóságok közreműködésével valósult meg, s ezzel egyben hatékonyabbá is vált. A királyi tanfelügyelő az állami felügyeletet a fővárosi szakfelügyelőkön keresztül gyakorolta, akiket a fővárosi tanszemélyzet - tanács által javasolt - tagjai közül a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevezett ki. A javaslat kialakításakor a közoktatási bizottság véleményét is ki kellett kérniök. A megbízás 3 évre szólt, s az iskolák bizonyos típusára vagy egy-egy tantárgyra terjedt ki. A rendelkezés - a fővárosi oktatásirányítás kívánságának megfelelően - hatáskörükbe utalta a felekezeti, az állami és a magániskolák felügyeletét is. Az új feladatkört szakértői tevékenységként határozták meg, amit a tanügyi osztály mintegy az irányítás visszajelzéseként kívánt hasznosítani, de a központi és helyi intézkedések gyorsabb végrehajtását is remélte. Az első szakfelügyelő kinevezésére 1913 áprilisában került sor, forrásainkból azonban kiderül, hogy már ezt megelőzően is adtak megbízást iskolák látogatására, és az ehhez szükséges pénzügyi fedezetet is biztosították'

185

' A kinevezett szakfelügyelők névsorán végigtekintve látható, hogy a tanács a neves, nagy tekintélyű pedagógusok, iskolaigazgatók és szakértők közül válogatott. Ezzel egyidőben került sor a XIV. ügyosztályhoz tartozó oktatási ágak szakfelügyelőinek kinevezésére is.

186/

Akiválasztás szempontjai csaknem azonosak: a szakfelügyelők között Kacsóh Pongrác mellett Ágotái Lajos és Györgyi Kálmán nevét is megtaláljuk, újdonság azonban, hogy a névsorban nők is szerepelnek. Déri tanácsnok körlevélben szólította fel az iskolák igazgatóit, hogy támogassák a szakfelügyelőket. Feladatkörükből kiemelte a megfigyelést és a véleménynyilvánítást, de szerepet szánt nekik a tantestületekben is.

187/