Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)
A Szemináriumot 1912. február l-jén ünnepélyes keretek között nyitották meg. A megnyitón megjelent Fülepp Kálmán főpolgármester, Bárczy polgármester, több tanácsnok, s jeles tudósok és a közélet kiválóságai, köztük Beke Manó, Alexander Bernát, Bánóczy József. Bárczy tartott beszédet, melyben a tanítói hivatás fontosságáról, szépségéről, a tanító társadalmi szerepéről szólt. A megnyitó után a közönség meghallgatta Alexander Bernát előadását. A Pedagógiai Szeminárium továbbképző tanfolyamokkal és tudományos előadásokkal segítette a fővárosi tanítók ismereteinek gyarapodását, az ugyanitt működő gyakorlóiskola pedig a pedagógiai kísérletezés műhelyévé vált. A továbbképzés legfontosabb formája az állandó tanfolyam, melyet kezdő tanítók számára indítottak. Megismertették őket a főváros sajátos viszonyaival, az itt folyó pedagógiai tevékenység jellegével. A hallgatók száma 1911/12-ben 58 volt, akikkel 14 szaktanár foglalkozott. A következő tanévben 60 tanulót vettek fel, akik 600-600 Korona ösztöndíjban részesültek. Az érdek151/ lődést jellemzi, hogy a 60 helyre 408-an jelentkeztek. A hallgatók módszertani gyakorlatokon kívül tudományos előadásokon is részt vettek, ahol a pedagógia legmodernebb elméletei, s a gyermektanulmányozás, a filozófia, a közgazdaságtan és a közegészségügy pedagógiai összefüggéseinek tárgyalásával önképzésre, igényességre, nyitottságra késztették a főváros fiatal tanítóit. A tanfolyamok jellegének, színvonalának és a tanács szemléletének jelzésére csak néhány előadó nevét említjük. A földrajzot Prinz Gyula egyetemi tanár, a rajzot Györgyi Kálmán, a pedagógiát Imre Sándor, a gyermektanulmányozást Nagy László tanította, de előadást tartott itt Finánczy Ernő, Beöthy Zsolt, Riedl Frigyes, Hevesi Sándor és Lyka Károly is. 152/ A nagyobb gyakorlattal rendelkező tanítók, s polgári iskolai tanárok számára is rendeztek tudományos és módszertani előadásokat, melyeken a neveléstudomány legújabb ágaival, s azok eredményeivel ismerkedhettek meg. Az előadásokat 40 tanár, s több hazai és külföldi tudós tartotta, a résztvevők száma 1911/12-ben 1277 volt. Minden korosztály számára biztosítottak lehetőséget a művészeti és technikai, valamint a nyelvtanfolyamokon való részvételre. Az érdeklődés akkora volt, hogy azonnal 11 nyelvtanfolyamot indítottak. A tanács - a Pedagógiai Szeminárium keretében - Pedagógiai Múzeum létesítését is elhatározta. A továbbképző iskola a Népművelő Társasággal és a Gyermektanulmányi Társasággal is együttműködött, számos előadást közös rendezésben tartottak. 1537 Az első tanév végén az előadásokon „kérdőlapokat" osztottak ki, melyek révén a hallgatók kívánságait, igényeit gyűjtötték össze és igyekeztek a tematikát ennek megfelelően összeállítani. Legnagyobb érdeklődés a módszertani bemutatókat kísérte, ahol a rendelkezésre álló terem nagysága korlátozta a részvételt. A tanítók kívánságára a „Népművelésiben állandó rovatot indítottak a szeminárium aktuális témáiról. Ebből derül ki, amit informális forrás is megerősített, hogy a továbbképző intézmény ötlete s konkrét kivitelezése Bárczy és Weszely Ödön közös alkotása. 1 A fővárosi oktatás szervezete egyre kiterjedtebb, differenciáltabb, igyekszik az igényeknek mindjobban megfelelni. A tartalmi és szervezeti átalakítás integráns részét képezte az önálló tanfelügyelet, melyet a főváros csak ideiglenes jelleggel gyakorolt. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1910-ben reflektált a főváros javaslatára, a leiratában foglalt alapelveket azonban a fővárosi oktatásirányítás nem fogadta el. A vita rendezésére közös bizottságot alakítottak, melyben a főváros részéről gróf Festetics tanácsnokot, Demjén Géza tanácsjegyzőt és Weszely Ödönt (akkor még főreáliskolai igazgatóként) küldték. Az 1911. április 29-én rendezett értekezleten Bárczy is megjelent. 1 1 A fővárosi
