Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)

új iránti fogékonyságát, gyors reakciókészségét mutatja, hogy Kabdebó Gyula már 1906ban ismerteti a „Mintaszerű iskolaépületet", amelybe nyolc osztályos iskolát szeretne telepíteni.

1377 A realitások ellenben másfajta tervezésre késztetik az ügyosztályt. A polgári leányiskolákban 1888-tól kezdődően működtek kereskedelmi szaktanfolyamok. A magánkezdeményezésre induló szakképzési formát a főváros 1903-ban vette át és a fenntartást a tandíjakból biztosította. A szaktanfolyam a polgári iskolát végzett leánytanulókat készítette fel kereskedelmi pályára, tantárgyai is ezt a szerepét tükrözik. A gyakorlat azonban azt mutatta, hogy az innen kikerülő leányok számára kevés az itt nyújtott - adminisztratív munkakörben alkalmazható - ismeret, ezért 1909-től egyéves gyakorlati irodai tanfolyamokat indítottak öt iskolában - kísérleti jelleggel. A kísérlet negatív tapasztalatot hozott: míg a korábbi szaktanfolyamokat túlságosan elméleti jellegűnek ítélték a bírálók, most a kizárólagos gyakorlati képzés vált kritika tárgyává. Az igényekhez való folyamatos alkalmazkodás ismételt jeleként az irányítók két év múlva egy olyan újabb típusú tantervet dolgoztattak ki, mely egyesíti a két addigi forma előnyeit - az egyéves képzés során. 1911-től kezdődően a korábbiakat az új szervezetű kereskedelmi tanfolyam váltotta fel, 138/ 11-et indítottak - s a sikert a tanulók számának emelkedése bizonyította. A végzettek többsége gyors- és gépírói munkakörben helyezkedett el. Ezzel párhuzamosan azonban az az igény is jelentkezett, hogy leánytanulók számára is indítsanak magasabb fokú kereskedelmi szakképzést. A tanács 191 l-ben állította fel - Budapesten elsőként - a Községi Női Felsőkereskedelmi Iskolát, melynek tanterve és szervezeti rendje a Fiúiskoláéval azonos volt.

1397 A polgári iskolai képzést kiegészítő felsőkereskedelmi fiúiskolák 1894-ben váltak le a polgári iskolákról és önálló iskolatípusként indultak fejlődésnek. Tanulóik száma gyors ütemben emelkedett, ezért 1908-ban már a negyedik iskolát nyitotta meg a főváros. A képzés három évfolyamos, s az első - 1895-ös - tanterv szerint működtek korszakunkban. 1913-ban vették tervbe az itt folyó oktatás átalakítását, melynek elsődleges célja - a tanulók túlterhelésének csökkentése érdekében - a négy évfolyamos képzés bevezetése.

1407 Az öt felsőkereskedelmi iskolának 1911-12-ben 1531 tanulója volt s fenntartásukra a főváros összesen 275 ezer K-t fordított. A polgári középosztály - a köz- és magántisztviselők, iparosok, kereskedők - leányai számára létesítettek a XIX. század hetvenes éveiben felsőbb leányiskolákat. Az elemi iskolára épülő iskolatípusban - a polgári iskolákénál valamivel magasabb színvonalú általános műveltséghez juttatták a leányokat. A főváros - 1894-től kezdődően - két felsőbb leányiskolát tartott saját kezelésben, melyek hat évfolyamosak voltak, és lehetőséget biztosítottak a polgári iskolából való átlépésre is. Az iskola befejezése után a növendékek a tanítónőképzőben folytathatták tanulmányaikat, annak harmadik évfolyamába iratkozhattak. A tandíj meglehetősen magas volt, a polgári iskolákban fizetett összeg kétszerese: 80 K. Korszakunkban a tanulók száma többé-kevésbé állandó, a kilenc fővárosi iskolában 1500-2000 között mozgott, s ebből átlagban 500 a két községi iskola leánytanulóinak száma.

1417 A századelő felgyorsuló társadalmi és szellemi változásainak egyik érdekes jellemzője a nők jogainak kiterjesztését sürgető mozgalom, melynek nyilvánosságot biztosít a sajtó és a tömegméretűvé vált könyvkiadás. E folyamat látványosan zajlik az oktatás területén, amely első lehetséges terepe a nők társadalmi szerepváltásának. Az Országos Nőképző Egyesület 1896-ban nyitja meg - a fővárosban elsőként - leánygimnáziumát, melynek az első évben 87 tanulója volt, de a szám 1902-re 379-re emelkedik. A leányok ostromolni kezdik az egyetemek kapuit s megjelennek az első lányok (magántanulóként)