Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)

és felügyeletével Kacsóh Pongrácot bízták meg. A cél az volt, hogy a zeneoktatás az iskolai tanításhoz illeszkedjék, könnyen hozzáférhető legyen. A zeneórákon fakultatíve vehettek részt a diákok, ideiglenes tanterve a zeneakadémia gyakorló osztályainak tanítási rendjét követte. A tandíj alacsony volt, de kérelmezés esetén ezt is elengedték. Az első tanévben 25 iskolában felállított tanfolyamokat a nagy érdeklődésre való tekintettel a következő évtől kezdve minden községi polgári iskolára, sőt a két - saját kezelésben működő főreáliskolára is kiterjesztették. A jelentkezők száma iskolánként 10-80 között váltakozott, 1911-12-ben összesen 1185 tanuló élt ezzel a lehetőséggel. Az oktatást ötös csoportokban heti 3 órában tartották, zongora- és hegedűjáték tanulására nyílt alkalom. „Az új intézménynek a tanulóifjúság zenei érzékének helyes nevelésén kívül különös fontosságot tulajdonít az a tény, hogy a zenetanfolyamok az első évben 36 zenetanárnak és tanárnőnek, a második évben pedig 67-nek adtak biztos megélhetési alapot és ezzel idejekorán útját vágták az addig rendezetlen zeneoktatási állapotok miatt már-már kifejlődőben lévő zene-proletárizmusnak."

1317 A középfokú iskolákban működő tanfolyamok egységes irányítására a tanács rendeletet adott ki,

1327 mely szerint a következő tanévtől az iskolák csak a tanács kezdeményezésére indíthatnak tanfolyamokat s ezek anyagi eszközeiről a főváros gondoskodik. A rendelet három formát sorol fel: a zenei, az idegen nyelvi és a gyorsírási tanfolyamokat. Az iskolaigazgatók javaslatait szakértők bírálják felül s a tanfolyamokat csak kellő számú jelentkezés esetén hagyják jóvá. E rendelkezéssel a tanfolyamok megszervezése bonyolultabbá vált. 133/ 1911 őszén kísérletképpen nyitják meg az Aréna úti polgári leányiskolában az első kerti iskolát, ahol az órákat az őszi-tavaszi időszakban szabadban tartják, s a foglalkozások -tornaórák, nyelvi és egyéb tanfolyamok - délután is folytatódnak. Ez az iskolatípus különösen előnyös volt a gyenge fizikai állapotú tanulók számára,

1347 nagyrészt azonban a polgári középosztály gyermekei vették igénybe Já tandíj meglehetősen magas volt), de bizonyos számú szegény gyermeket is felvettek.

1 Itt láthatjuk egyik nyomát a korábban ismertetett külföldi iskolaotthonok hazai alkalmazásának. Ez csak egy szűk elit iskolája lehetett, de az igazsághoz tartozik, hogy Nyugat-Európában sem vált tömeges formává. A felsorolt sokféle kezdeményezés sem fedhette el az oktatás szemmel látható strukturális problémáit, melyek folyamatosan ébren tartották a reformgondolatokat. A befejezetlen elemi iskola, a töredékes tudást nyújtó polgári iskola, s a még alacsonyabb színvonalú tanoncképzés miatt több oldalról is felvetették a nyolcosztályos népiskola bevezetésének gondolatát. Az „emberművelés" fejlesztését különösen a fővárosi oktatási szakemberek érezték égetően fontosnak. Elképzeléseiknek a „Népművelés" hasábjain adtak hangot. Az iskolák kihasználtságának elemzése során egyik szerző úgy véli, a polgári iskolák és a középiskolák alsó négy osztályának túlzsúfoltsága arra utal, hogy a városi polgárság igényei egy ilyen iskola irányába mutatnak. A nyolc osztályos iskolát az élet kívánalmai szerint terveznék, s legfőbb előnyét abban látják, hogy a gyakorlati képzés és a „tudós iskola" egységes és időben hosszabb megalapozásával a gyermekek számára tágabb lehetőségek nyílnának az életpályák megválasztásában, s maga a választás is időben későbbre tolódna. (Azt mondhatni, hogy az esélyek közelítését szerették volna elérni.) A megvalósítás legfőbb akadályának a pénzhiányt tartják, annál is inkább, mert ez a reform a tanítóképzés gyökeres átalakítását is megkövetelné.

1367 A tanácsi oktatásirányítás minden