Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)

szerű felügyelet és iskolalátogatás joga." A minisztérium csak a polgári iskolákban tette lehetővé a felügyeleti jogkör gyakorlását, de Bárczy a problémát kompromisszummal, külön közgyűlési felhatalmazás segítségével a főváros számára kedvezően oldotta meg. Hivatalos szabályozását - mint látni fogjuk - később mégis sikerült elérnie. Az idők változását jelezte, hogy a szabályrendelet 5. szakasza - mely szerint: „nők közoktatási bizottsági testületi képviselővé nem választhatók" - a nők tiltakozását váltotta ki és mozgalmuk eredményeként 1910-ben elérték a szabályrendelet módosítását. A női tanszemélyzet növekedése rendkívül gyors volt a községi iskolákban. Míg 1901-ben az 1568 fős összlétszám 43,2%-a volt nő, 1912-re az alkalmazott tanerők száma több mint kétszeresére, 3455-re emelkedett, s ezen belül a nők aránya már 55,6%.

1 7 Rendezésre várt a tanítószemélyzet fizetése, melyet utoljára egy 1898-ban hozott közgyűlési határozat szabályozott. Az elemi iskolai igazgatók évi 2800 koronát, 840 korona lakáspénzt és korpóüékot, a tanítók - gyakorlati éveik szerint - 1200-2200 koronát és 400-600 K lakáspénzt kaptak. A polgári iskolai tanárok keresete lényegesen magasabb. Az igazgató 3800 K fizetést, 1020 K lakáspénzt (vagy lakást) és 5 évenként korpótlékot kap, a tanárok fizetése 2-3000 K között váltakozik s ehhez 600-900 K lakáspénz és 7 év felett korpótlék járt. A fizetések a fővárosi árviszonyok miatt alacsonynak minősültek, különösen a folyamatosan emelkedő árak miatt, ezért 1908-tól 8-20%-os arányban a közgyűlés fizetési pótlékot szavazott meg számukra. Az összehasonlítás kedvéért említjük meg, hogy a fővárosi tanítók és tanárok bére a tanácsi alkalmazottak középkategóriáival volt azonos, s a fővárosi ranglétrán a tanácsnokot közvetlenül követő I. osztályú tanácsjegyző fizetése közel azonos a polgári iskolai igazgatóéval.

1097 5. A strukturális átalakítás eredményei és problémái. A szakképzés reformja. Pedagógiai Szeminárium (1908-1911) 1908 novemberében gr. Festetics Géza tanácsnok vette át a közoktatási osztály vezetését, aki korábban - beosztott hivatalnokként - már dolgozott az ügyosztályon. Programbeszédében elmondta, hogy Bárczy kezdeményezéseit kívánja tovább fejleszteni. Céljai között szerepel a váltakozó tanítási rendszer kiküszöbölése, ami ebben az időszakban 402 osztály 16080 tanulóját - s ezzel az osztályok közel negyedét - érintette.

1107 Működése idején tovább bővült az óvodai hálózat. Új kezdeményezés volt, hogy a gyermekek szüleinek nyomtatott „Tudnivalók"-at osztottak ki, melyben a kicsik gondozására és tisztántartására vonatkozó információkat nyújtottak. Az óvónők bevonásával a szakfelügyelet új rendszerét szervezték meg. Visszatérő probléma - bár a források csak szűkszavúan említik - a tankötelesek összeírása, a tankötelezettség érvényesítése. Annak ellenére, hogy fővárosi iskolaszékek melyek a fővárosi lakosság részvételét kívánták biztosítani az oktatásirányításban - buzgósága sok iskolakerülő gyermeket felderített, többszázra tehető azok száma, akik kívül rekedtek az iskolán. A beiskolázási arány teljessé tételére a tanács a tankötelesek folyamatos összeírását vagy állandó nyilvántartó hivatal felállítását tartja szükségesnek. A konkrét forma meghatározására, javaslattételre a közoktatási ügyosztályt és a statisztikai hivatalt kérték fel, erre azonban 1914-ig nem került sor.

1117 Az elemi iskolák tanítói számára az ügyosztály évről-évre továbbképző tanfolyamokat rendez, ahol a rajz, az ének és a tcstgyakorlat mellett a kézimunka tanításának új módszereivel ismertetik meg a résztvevőket.